Bernard Guetta: A boldog békeéveknek vége

Publicisztika

Az európai egységet és demokráciát védő pártok közös kiindulópontjának annak kell lennie, hogy megakadályozzák Trumpot, Putyint és a szélsőjobboldaliakat abban: szétzilálják az uniót.

Kínos igazságokat kell kimondani. Kevesebb, mint hat hónappal az európai választások előtt, amikor a tagállamokban a pártok a saját belpolitikai csatáikat vívják, és mindent elkövetnek, hogy a lehető legerősebben kerüljenek ki belőlük, hogyan lehetne a tudtukra adni, hogy eltévesztették az évszázadot, és hogy az összecsapások, amelyekre készülnek, nagyrészt hiábavalóak, sőt károsak?

A második világháború utáni korszak véget ért. Az uniónk összes országában erősödik a szélsőjobboldal. Ott van a spanyol és a lengyel kivétel, de ezek nem tudják elhomályosítani a tényt, hogy az olasz kormányfő a fasizmus egyenes ági leszármazottja; hogy Németországban egyre népszerűbb egy olyan párt, amely kétmillió külföldit és német állampolgárt szeretne kiutasítani „a Maghrebbe”, mert úgy gondolják, hogy nem igazodnak a német értékekhez; hogy Franciaországban hamarosan Marine Le Pen kerülhet hatalomra; és hogy a holland jobbközép tárgyalásokat folytat Geert Wildersszel.

Az EU öt vezető gazdasági hatalma közül négyben megkerülhetetlenné vált a szélsőjobboldal.

Lassan mindennapos esemény, hogy a jobboldal szövetséget köt vagy koalícióra lép a szélsőjobboldallal. Ugyanazt éljük át, amit az Egyesült Államok Donald Trumppal, és erre nekiállunk civakodni egymással, a jobbközép az utópisztikus baloldallal, a zöldek a balközéppel, miközben a szavazataink rendszeresen igazodnak egymáshoz az Európai Parlamentben? Egymást fogjuk szidalmazni, annak ellenére, hogy mindannyian úgy gondoljuk, Ukrajna veresége a diktatúrák győzelmét jelentené a demokrácia felett, és megnyitná az utat a Kreml további birodalmi törekvései előtt? Statisztikákat vágnánk egymás fejéhez a növényvédő szerekről, a biológiai sokféleségről, a tengerekről és a fosszilis tüzelőanyagokról, miközben legfeljebb csak a zöld átmenet ütemében és módszereiben vannak nézeteltéréseink, semmiképpen sem abban, hogy szükség van rá? Mi, demokraták, kifárasztanánk magunkat az egymás elleni harcban, ahelyett, hogy egységesen lépnénk fel a szélsőjobboldal ellen, ahogyan a lengyelek tették és győztek, amikor az új baloldaltól a jobbközépig tartó szövetséget hoztak létre?

Ne legyen félreértés: nem arról van szó, hogy tagadjuk meg a különbözőségeinket. Nagyon másképpen gondolkodunk az adókulcsokról, az államadósságról, a közhatalom gazdasági szerepéről, a szociális védelem és szolidaritás szintjéről, sőt a relevanciájáról. Ezek alapvető különbségek, de másodlagosak ahhoz képest, hogy a Földközi-tenger túlpartján káosz uralkodik, Vlagyimir Putyin a cári birodalom visszahódítására törekszik, az Egyesült Államok pedig távolodik tőlünk, mert – Trump ide vagy oda – nem akarja tovább vállalni Európa védelmét. A 27 országunk komoly fenyegetésekkel néz szembe, és egyik napról a másikra védtelenül találhatjuk magunkat. És mi mégis egymásnak esve azt kockáztatnánk, hogy hagyjuk diadalmaskodni a szélsőjobboldaliakat, akiknek az unió felbomlasztása a célja, miközben éppen arra lenne szükség, hogy szorosabbra fűzzük k az európai együttműködést?

Ez tiszta őrület lenne. A helyzet arra kötelez bennünket, hogy olyan egységet hozzunk létre, amely nem jelent uniformizáltságot. Az európai egységet és demokráciát védő pártok mindegyikének ki kell állnia a saját elképzeléseiért, de minden demokratának, a legutópisztikusabbtól a legkonzervatívabbig, közös javaslatokat is el kell fogadnia az európai védelemmel, Ukrajnával, a zöld átmenettel, az izraeli-palesztin konfliktussal és az unió bővítésének feltételeivel kapcsolatban.

Ez az, ami a közös kiindulópontunk lesz a választások másnapján ahhoz, hogy megakadályozhassuk Donald Trumpot, Vlagyimir Putyint és a szélsőjobboldaliakat abban, hogy szétzilálják az uniót.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

(Címlapképünkön: Az Alternatíva Németországért nevű szélsőjobboldali parlamenti párt és annak idegenellenes álláspontja ellen tüntetnek Erfurtban 2024. január 20-án. Fotó: MTI/AP/DPA/Jacob Schroeter)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.