Tükörország

  • 2002. január 31.

Publicisztika

Lapunk érdeklődéssel figyeli a magyar kormány svédtornamutatványait a státustörvény ügyében. Hogy nem bírnak olyat mondani vagy csinálni e tárgyban, ami után ne zúdulna egy iszonyú tockos a nyakukba, időnként egészen váratlan helyekről. Kapnak akkor is, ha igazat mondanak, és - értelemszerűen - akkor is, ha a törvény védelmében egészen vad képtelenségeket állítanak. Ilyenkor dacosan, sírásra görbült szájjal követelik, hogy a nép akkor is higgyen nekik, ha már ők maguk sem: mint amikor az egészségügyi miniszter arra tett célzást, hogy a magyar egészségügyet a román vakbélgyulladások fogják kirántani szorult anyagi helyzetéből.

n Lapunk érdeklődéssel figyeli a magyar kormány svédtornamutatványait a státustörvény ügyében. Hogy nem bírnak olyat mondani vagy csinálni e tárgyban, ami után ne zúdulna egy iszonyú tockos a nyakukba, időnként egészen váratlan helyekről. Kapnak akkor is, ha igazat mondanak, és - értelemszerűen - akkor is, ha a törvény védelmében egészen vad képtelenségeket állítanak. Ilyenkor dacosan, sírásra görbült szájjal követelik, hogy a nép akkor is higgyen nekik, ha már ők maguk sem: mint amikor az egészségügyi miniszter arra tett célzást, hogy a magyar egészségügyet a román vakbélgyulladások fogják kirántani szorult anyagi helyzetéből.

A státustörvény néhány hónap alatt tükörországgá változtatta a magyar politikát. Kezdjük mindjárt annak újbóli leszögezésével, hogy ami a törvény konkrét tartalmát, a határon túli magyaroknak juttatott valós utazási, múzeumlátogatási, munkavállalási és egyéb kedvezményeket illeti, az alig több a semminél (igen: a magyar igazolvány birtokában sem lesz sokkal könnyebb Magyarországon legálisan munkát vállalni, mint anélkül). Ilyenformán, mondjuk a racionális választás elmélete vagy akár a reálszféra felől közelítve a kérdéshez, a státustörvény körül kialakult "vita", akárcsak a benne részt vevők többségének a magatartása, teljes mértékben érthetetlen lenne.

Mármost ez a semmi, vagy a majdnem semmi képes Magyarországot konflikusba sodorni két legfontosabb szomszédjával, Romániával és Szlovákiával, a saját hazájukban lehetetlen helyzetbe hozni a határon túli magyar szervezeteket, kiprovokálni az Európai Unió meglehetősen erőteljes és csöppet sem a magyar kormányt támogató beavatkozását, szembeállítani a magyarországi lakosság egy részét a határon túliakkal, a határon túliakat egymással, és biztos még ki is felejtettünk valamit. Ja, igen: a választások eldöntését Magyarországon (sőt ha megszalad, még Szlovákiában is). És akad itt még furcsaság bőven. Míg Kassán egy fekete férfi folyamodik - hozzátartozóként - magyar igazolványért, és nyilván meg is kapja, hisz jár neki, és szerte Romániában romák teszik ezt nagy számban (és ha tudnak magyarul, tőlük sem lehet majd megtagadni), addig a Németh Lászlótól (a nagyon hülye, mélymagyarozó Németh Lászlótól) több versztányira jobbra álló MIÉP teljes odaadással támogatja a státustörvényt: mintha eddig nem azt forszírozták volna, hogy a "magyarság" romlását a rossz vér, a minden jöttmentet (híg-) magyarrá varázsoló asszimiláció okozta volna. Az MSZP megszavazta a törvényt; tiltakozni az Orbán-Nastase-megállapodás után kezdett, pedig az Orbán-Nastese-megállapodás jóformán szóról szóra a Velencei Bizottság, azaz az Európai Unió ajánlásai szerint terjeszti ki a státustörvényt és vagdossa le a nemzetközi joggal összeegyeztethetelen részeit. Az MSZP - mivel nem a törvényt akarja módosítani, hanem az Orbán-Nastase-egyezményt hatályon kívül helyezni - jelenleg az EU-normákkal szemben ágál a törvény erdeti, etnikai alapon diszkrimináló alkalmazása mellett.

Mi a franc folyik itt?

Továbbá: a kormány avval kezdte, hogy - az akkor még csak készülő - törvénnyel a határon túli magyarok gazdasági felemelkedéséhez is hozzá szeretne járulni. Erről az elgondolásról később lehátrált, de a törvény az ausztriai magyarokra azért nem vonatkozik - a mind a mai napig érvényben lévő félhivatalos indoklás szerint -, mert ők úgymond nem szorulnak rá (nem mintha nagyon odalennének emiatt). A kormány azt is mondja, hogy a szülőhelyen maradást támogatja, miközben a kedvezmények túlnyomó többsége csak Magyarországon érvényesíthető; amikor evvel szembesíti valaki, azt feleli, hogy ugyan, a kedvezmények alig jelentenek valamit (ami persze igaz, de akkor minek kellett a törvényt meghozni?). Ugyanez a válasz a munkavállalást megkönnyítő rendelkezés ügyében: á, igazából nem is könnyítünk (ez is igaz - de akkor minek...?). Ez a szöveg csak erősödni fog akkor, amikor Orbán Dzurindával is aláír majd egy olyan megállapodást, mint Nastaséval - a múlt héten egy újabb európai hivatalnok, Rolf Ekeus figyelmeztette nyomatékosan, a sárga földig a magyar kormányt e tárgyban. Ha az ukránok is bejelentkeznek, az Európai Unió nyilván az ő érdekükben is eljár majd a magyar kormánynál.

Pedig mintha mi dicsekednénk folyton avval, hogy csak egy lépésre vagyunk a csatlakozástól.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”