Tükörország

  • 2002. január 31.

Publicisztika

Lapunk érdeklődéssel figyeli a magyar kormány svédtornamutatványait a státustörvény ügyében. Hogy nem bírnak olyat mondani vagy csinálni e tárgyban, ami után ne zúdulna egy iszonyú tockos a nyakukba, időnként egészen váratlan helyekről. Kapnak akkor is, ha igazat mondanak, és - értelemszerűen - akkor is, ha a törvény védelmében egészen vad képtelenségeket állítanak. Ilyenkor dacosan, sírásra görbült szájjal követelik, hogy a nép akkor is higgyen nekik, ha már ők maguk sem: mint amikor az egészségügyi miniszter arra tett célzást, hogy a magyar egészségügyet a román vakbélgyulladások fogják kirántani szorult anyagi helyzetéből.

n Lapunk érdeklődéssel figyeli a magyar kormány svédtornamutatványait a státustörvény ügyében. Hogy nem bírnak olyat mondani vagy csinálni e tárgyban, ami után ne zúdulna egy iszonyú tockos a nyakukba, időnként egészen váratlan helyekről. Kapnak akkor is, ha igazat mondanak, és - értelemszerűen - akkor is, ha a törvény védelmében egészen vad képtelenségeket állítanak. Ilyenkor dacosan, sírásra görbült szájjal követelik, hogy a nép akkor is higgyen nekik, ha már ők maguk sem: mint amikor az egészségügyi miniszter arra tett célzást, hogy a magyar egészségügyet a román vakbélgyulladások fogják kirántani szorult anyagi helyzetéből.

A státustörvény néhány hónap alatt tükörországgá változtatta a magyar politikát. Kezdjük mindjárt annak újbóli leszögezésével, hogy ami a törvény konkrét tartalmát, a határon túli magyaroknak juttatott valós utazási, múzeumlátogatási, munkavállalási és egyéb kedvezményeket illeti, az alig több a semminél (igen: a magyar igazolvány birtokában sem lesz sokkal könnyebb Magyarországon legálisan munkát vállalni, mint anélkül). Ilyenformán, mondjuk a racionális választás elmélete vagy akár a reálszféra felől közelítve a kérdéshez, a státustörvény körül kialakult "vita", akárcsak a benne részt vevők többségének a magatartása, teljes mértékben érthetetlen lenne.

Mármost ez a semmi, vagy a majdnem semmi képes Magyarországot konflikusba sodorni két legfontosabb szomszédjával, Romániával és Szlovákiával, a saját hazájukban lehetetlen helyzetbe hozni a határon túli magyar szervezeteket, kiprovokálni az Európai Unió meglehetősen erőteljes és csöppet sem a magyar kormányt támogató beavatkozását, szembeállítani a magyarországi lakosság egy részét a határon túliakkal, a határon túliakat egymással, és biztos még ki is felejtettünk valamit. Ja, igen: a választások eldöntését Magyarországon (sőt ha megszalad, még Szlovákiában is). És akad itt még furcsaság bőven. Míg Kassán egy fekete férfi folyamodik - hozzátartozóként - magyar igazolványért, és nyilván meg is kapja, hisz jár neki, és szerte Romániában romák teszik ezt nagy számban (és ha tudnak magyarul, tőlük sem lehet majd megtagadni), addig a Németh Lászlótól (a nagyon hülye, mélymagyarozó Németh Lászlótól) több versztányira jobbra álló MIÉP teljes odaadással támogatja a státustörvényt: mintha eddig nem azt forszírozták volna, hogy a "magyarság" romlását a rossz vér, a minden jöttmentet (híg-) magyarrá varázsoló asszimiláció okozta volna. Az MSZP megszavazta a törvényt; tiltakozni az Orbán-Nastase-megállapodás után kezdett, pedig az Orbán-Nastese-megállapodás jóformán szóról szóra a Velencei Bizottság, azaz az Európai Unió ajánlásai szerint terjeszti ki a státustörvényt és vagdossa le a nemzetközi joggal összeegyeztethetelen részeit. Az MSZP - mivel nem a törvényt akarja módosítani, hanem az Orbán-Nastase-egyezményt hatályon kívül helyezni - jelenleg az EU-normákkal szemben ágál a törvény erdeti, etnikai alapon diszkrimináló alkalmazása mellett.

Mi a franc folyik itt?

Továbbá: a kormány avval kezdte, hogy - az akkor még csak készülő - törvénnyel a határon túli magyarok gazdasági felemelkedéséhez is hozzá szeretne járulni. Erről az elgondolásról később lehátrált, de a törvény az ausztriai magyarokra azért nem vonatkozik - a mind a mai napig érvényben lévő félhivatalos indoklás szerint -, mert ők úgymond nem szorulnak rá (nem mintha nagyon odalennének emiatt). A kormány azt is mondja, hogy a szülőhelyen maradást támogatja, miközben a kedvezmények túlnyomó többsége csak Magyarországon érvényesíthető; amikor evvel szembesíti valaki, azt feleli, hogy ugyan, a kedvezmények alig jelentenek valamit (ami persze igaz, de akkor minek kellett a törvényt meghozni?). Ugyanez a válasz a munkavállalást megkönnyítő rendelkezés ügyében: á, igazából nem is könnyítünk (ez is igaz - de akkor minek...?). Ez a szöveg csak erősödni fog akkor, amikor Orbán Dzurindával is aláír majd egy olyan megállapodást, mint Nastaséval - a múlt héten egy újabb európai hivatalnok, Rolf Ekeus figyelmeztette nyomatékosan, a sárga földig a magyar kormányt e tárgyban. Ha az ukránok is bejelentkeznek, az Európai Unió nyilván az ő érdekükben is eljár majd a magyar kormánynál.

Pedig mintha mi dicsekednénk folyton avval, hogy csak egy lépésre vagyunk a csatlakozástól.

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.