Sausic Attila

Vészmadarak és békegalambok

Az iszlám és a muszlimok Európában

Publicisztika

Az Európai Unió újabb bevándorlási hullámmal szembesül. Mit ígér az iszlám és a muszlimok európai jelenléte? Mi az észszerű: a konfrontáció vagy a dialógus?

A történelem előrejelzése éppúgy bizonytalan, mint az időjárásé. Ha egy feltevés igazolódik, a történeti meteorológus eltalálta a valóságban rejlő lehetőségek egyikét; e valóság azonban másként is alakulhatott volna. Nem ritka, hogy gyakorlati cáfolatban részesül egy elméletileg viszonylag jól megalapozott prognózis, például Marx hipotézise a munkásosztály vezette társadalomról. Még abban sem könnyű megegyezésre jutni, bekövetkezett-e vagy sem egy előrejelzés. Milyen az idő, amikor esik az eső és süt a nap? Az ilyenkor felsejlő szivárvány is tapasztalat, és ezért érvelhettek sokan amellett, hogy az államszocializmus a kapitalizmusnál szebb korszak, mert humánusabb, kizsákmányolástól mentes társadalmat teremt.

Megközelíthető meteorológiai hasonlattal Európa, azon belül az EU állapota és jövője is. Derengés láttán nem mindig eldönthető, hogy hajnalodik-e vagy alkonyul. A kilencvenes évekig úgy tűnt, folytatódik a sikertörténet, mert a távolban ott lebegett a szabad és önkéntes, nemzetek feletti európai föderáció látomása. Az ezredforduló után azonban válságra válság következett.

Eurábia látomása

A megrázkódtatások gazdasági és politikai alakban jelentkeznek, de tartósnak az EU-n belül egymásba csúszó történelmi hagyományok feszültségei nyomán bizonyulnak. Ismét igazolódott, hogy társadalmak szocializációja éppoly nehezen megváltoztatható, mint bármely ember neveltetése. A kontinens keleti felében a polgári fejlődés megkésettsége és gyengesége a szovjet típusú diktatúra bukása, a nemzeti önrendelkezés visszanyerése után is kifejtette hatását. Ez a hagyomány éppúgy idegen testként ékelődik az unióba, mint egy másik, a múlt század hatvanas éveitől kezdve itt megtelepedett tradíció: az iszlám.

Az utóbbi két évtizedben számos esszéistát, publicistát, társadalomtudóst és szépírót – Walter Laqueurtől kezdve Douglas Murray-n és Bat Ye’oron át Michel Houellebecq-ig – emlékeztetett alkonyra az európai demokrácia állapota. Víziójuk Eurábia fogalmában összegezhető, amely az iszlám hamarosan bekövetkező uralmát ígéri Európában. A német bestsellerlistákon taroltak Thilo Sarrazin könyvei, amelyekben a szerző adatok tömkelegével igyekezett alátámasztani a muszlim kisebbség demográfiai térfoglalását és beilleszkedésének reménytelenségét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.