A történelem előrejelzése éppúgy bizonytalan, mint az időjárásé. Ha egy feltevés igazolódik, a történeti meteorológus eltalálta a valóságban rejlő lehetőségek egyikét; e valóság azonban másként is alakulhatott volna. Nem ritka, hogy gyakorlati cáfolatban részesül egy elméletileg viszonylag jól megalapozott prognózis, például Marx hipotézise a munkásosztály vezette társadalomról. Még abban sem könnyű megegyezésre jutni, bekövetkezett-e vagy sem egy előrejelzés. Milyen az idő, amikor esik az eső és süt a nap? Az ilyenkor felsejlő szivárvány is tapasztalat, és ezért érvelhettek sokan amellett, hogy az államszocializmus a kapitalizmusnál szebb korszak, mert humánusabb, kizsákmányolástól mentes társadalmat teremt.
Megközelíthető meteorológiai hasonlattal Európa, azon belül az EU állapota és jövője is. Derengés láttán nem mindig eldönthető, hogy hajnalodik-e vagy alkonyul. A kilencvenes évekig úgy tűnt, folytatódik a sikertörténet, mert a távolban ott lebegett a szabad és önkéntes, nemzetek feletti európai föderáció látomása. Az ezredforduló után azonban válságra válság következett.
Eurábia látomása
A megrázkódtatások gazdasági és politikai alakban jelentkeznek, de tartósnak az EU-n belül egymásba csúszó történelmi hagyományok feszültségei nyomán bizonyulnak. Ismét igazolódott, hogy társadalmak szocializációja éppoly nehezen megváltoztatható, mint bármely ember neveltetése. A kontinens keleti felében a polgári fejlődés megkésettsége és gyengesége a szovjet típusú diktatúra bukása, a nemzeti önrendelkezés visszanyerése után is kifejtette hatását. Ez a hagyomány éppúgy idegen testként ékelődik az unióba, mint egy másik, a múlt század hatvanas éveitől kezdve itt megtelepedett tradíció: az iszlám.
Az utóbbi két évtizedben számos esszéistát, publicistát, társadalomtudóst és szépírót – Walter Laqueurtől kezdve Douglas Murray-n és Bat Ye’oron át Michel Houellebecq-ig – emlékeztetett alkonyra az európai demokrácia állapota. Víziójuk Eurábia fogalmában összegezhető, amely az iszlám hamarosan bekövetkező uralmát ígéri Európában. A német bestsellerlistákon taroltak Thilo Sarrazin könyvei, amelyekben a szerző adatok tömkelegével igyekezett alátámasztani a muszlim kisebbség demográfiai térfoglalását és beilleszkedésének reménytelenségét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
