Szigeti B. Péter

Engesztelhetetlenek

Izrael és a palesztinok háborúja a történelemben

Publicisztika

A Magyarországon élőket nem nevelik véres bosszúra a románokkal, a szlovákokkal és más szomszédjainkkal szemben, akikhez a trianoni szerződés nyomán elcsatolt területek kerültek. Legalábbis a II. világháború befe­jezése óta nem.

Ugyanakkor a magyar lakosság jelentős része, talán a fiatalok kevésbé, sérelemként éli meg az ország területvesztését, és azokat a kisebbség­ellenes intézkedéseket, amelye­­ket például Szovjet-Ukrajnában, Jugoszláviában vagy Romániában követtek el. Nyugodtan mondhatjuk, hogy minél alacsonyabb egy adott ország valamely lakosságcsoportjának kulturális színvonala és minél aktívabb akar lenni politikailag, annál erősebb a harag és a revansizmus. Azt is látjuk, hogy hazánkon belül a rasszizmus meglehetősen erős, leginkább a roma népességgel szemben, de antiszemitából is akad elég. Ezt a képet „színesíti” az a gyűlölet és elutasítás, amely azokat a menekülőket érte, akik csak át akartak vonulni, és akiket a Nyugat befogadott volna. Ez utóbbi esetben különösen hatékony volt a fideszes kormányzati manipuláció.

Nem, nem, soha

Most képzeljük el az, hogy országunk törvényei megengedik az idegenek földvásárlását, aminek következtében a pirézek számaránya egyszer csak meghaladja a népesség 15 százalékát, ráadásul kiderül, hogy a pirézek sokkal hatékonyabban művelik meg a földet, a mocsarakat lecsapolják, sokkal jobb állattenyésztők, gépeket alkalmaznak, illetve általában kulturáltabbak, rendezett, tiszta településeken tömörülnek és így tovább. A fentebb elképzelt lemaradó magyar népesség gazdaságilag vereséget szenved, és nem tud akkora összeget fizetni a földek visszavásárlására, amennyiért a pirézek eladnák azt, amit korábban megvettek. Ráadásul az elképzelt magyarok kormányzása gyenge, korrupt; továbbá valamely nagyhatalomnak mandátuma van országunk felett. Képzeljük el azt, hogy milyen érzések támadnának bennünk, magyarokban a szűnni nem akaróan érkező pirézekkel szemben, akik újabb földeket vesznek, újabb falvakat létesítenek, és a városokban is mindinkább jelen vannak. A lakosságnak már nem 15, hanem 25 százalékát teszik ki.

Ráadásul a mi megkérdezésünk nélkül a világ néhány nagyhatalma úgy dönt, hogy a beözönlött, de még mindig kisebbségben lévő, leleményes pirézek országot alapíthatnak, és ezentúl minden joggal rendelkezhetnek, amely egy szuverén országot megillet. Mondjuk a Keszthely–Győr–Miskolc–Nagykálló–Szeged–Pécs hatszög Pirézia lesz, saját kormánnyal, rendőrséggel és katonasággal. Ebből a Piréziából pedig mi, magyarok elmenekülünk, mert erre nagyon is biztatnak bennünket. Pirézia virágzásnak indul, pillanatok alatt felfegyverkezik, állandó parlamentje lesz, saját nyelve, nemzetközi kapcsolatai, ömlenek a hitelek, és olyan támogatói vannak, akikkel jobb nem kikezdeni. Mi, kisemmizett magyarok pedig egyre mélyebbre süllyedünk a szegénységben. Saját termelésünk lényegében nincs, nem kell ugyan éhen halnunk, de alapjában véve senkik vagyunk. Másnak van olaja, de nekünk nem adatott, nincsenek folyóink, vízerőműveink, atomreaktorunk. Nincs erőnk a pirézeket elüldözni, piréz kézből pedig nem kell a kegyelem(kenyér) – ők a mi földünkön élnek, legalábbis azon a földön, ahol az előző néhány száz évben ők csak csekély számban voltak jelen. Az, aki ebben a helyzetben – akár Pirézián belül, akár azon kívül – magyar, csak egyet kívánhat: az összes piréz takarodjon a fenébe, és átkozott legyen mindenki, aki Piréziát támogatja. (A jeruzsálemi főmufti még Hitlerrel is kapcsolatot keresett.) Ha van isten, akkor az is Pirézia pusztulását akarhatja, és mi a ­hatalmas isten hűséges szolgái vagyunk, a mi istenünk a bosszú istene, papjaink, tanítóink, az idősebbek a bosszút táplálják. És ­különösen édes lesz a bosszú, ha Pirézia időnként terjeszkedni akar, aztán békülni, aztán megint kicsit terjeszkedni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.