Szigeti B. Péter

Engesztelhetetlenek

Izrael és a palesztinok háborúja a történelemben

Publicisztika

A Magyarországon élőket nem nevelik véres bosszúra a románokkal, a szlovákokkal és más szomszédjainkkal szemben, akikhez a trianoni szerződés nyomán elcsatolt területek kerültek. Legalábbis a II. világháború befe­jezése óta nem.

Ugyanakkor a magyar lakosság jelentős része, talán a fiatalok kevésbé, sérelemként éli meg az ország területvesztését, és azokat a kisebbség­ellenes intézkedéseket, amelye­­ket például Szovjet-Ukrajnában, Jugoszláviában vagy Romániában követtek el. Nyugodtan mondhatjuk, hogy minél alacsonyabb egy adott ország valamely lakosságcsoportjának kulturális színvonala és minél aktívabb akar lenni politikailag, annál erősebb a harag és a revansizmus. Azt is látjuk, hogy hazánkon belül a rasszizmus meglehetősen erős, leginkább a roma népességgel szemben, de antiszemitából is akad elég. Ezt a képet „színesíti” az a gyűlölet és elutasítás, amely azokat a menekülőket érte, akik csak át akartak vonulni, és akiket a Nyugat befogadott volna. Ez utóbbi esetben különösen hatékony volt a fideszes kormányzati manipuláció.

Nem, nem, soha

Most képzeljük el az, hogy országunk törvényei megengedik az idegenek földvásárlását, aminek következtében a pirézek számaránya egyszer csak meghaladja a népesség 15 százalékát, ráadásul kiderül, hogy a pirézek sokkal hatékonyabban művelik meg a földet, a mocsarakat lecsapolják, sokkal jobb állattenyésztők, gépeket alkalmaznak, illetve általában kulturáltabbak, rendezett, tiszta településeken tömörülnek és így tovább. A fentebb elképzelt lemaradó magyar népesség gazdaságilag vereséget szenved, és nem tud akkora összeget fizetni a földek visszavásárlására, amennyiért a pirézek eladnák azt, amit korábban megvettek. Ráadásul az elképzelt magyarok kormányzása gyenge, korrupt; továbbá valamely nagyhatalomnak mandátuma van országunk felett. Képzeljük el azt, hogy milyen érzések támadnának bennünk, magyarokban a szűnni nem akaróan érkező pirézekkel szemben, akik újabb földeket vesznek, újabb falvakat létesítenek, és a városokban is mindinkább jelen vannak. A lakosságnak már nem 15, hanem 25 százalékát teszik ki.

Ráadásul a mi megkérdezésünk nélkül a világ néhány nagyhatalma úgy dönt, hogy a beözönlött, de még mindig kisebbségben lévő, leleményes pirézek országot alapíthatnak, és ezentúl minden joggal rendelkezhetnek, amely egy szuverén országot megillet. Mondjuk a Keszthely–Győr–Miskolc–Nagykálló–Szeged–Pécs hatszög Pirézia lesz, saját kormánnyal, rendőrséggel és katonasággal. Ebből a Piréziából pedig mi, magyarok elmenekülünk, mert erre nagyon is biztatnak bennünket. Pirézia virágzásnak indul, pillanatok alatt felfegyverkezik, állandó parlamentje lesz, saját nyelve, nemzetközi kapcsolatai, ömlenek a hitelek, és olyan támogatói vannak, akikkel jobb nem kikezdeni. Mi, kisemmizett magyarok pedig egyre mélyebbre süllyedünk a szegénységben. Saját termelésünk lényegében nincs, nem kell ugyan éhen halnunk, de alapjában véve senkik vagyunk. Másnak van olaja, de nekünk nem adatott, nincsenek folyóink, vízerőműveink, atomreaktorunk. Nincs erőnk a pirézeket elüldözni, piréz kézből pedig nem kell a kegyelem(kenyér) – ők a mi földünkön élnek, legalábbis azon a földön, ahol az előző néhány száz évben ők csak csekély számban voltak jelen. Az, aki ebben a helyzetben – akár Pirézián belül, akár azon kívül – magyar, csak egyet kívánhat: az összes piréz takarodjon a fenébe, és átkozott legyen mindenki, aki Piréziát támogatja. (A jeruzsálemi főmufti még Hitlerrel is kapcsolatot keresett.) Ha van isten, akkor az is Pirézia pusztulását akarhatja, és mi a ­hatalmas isten hűséges szolgái vagyunk, a mi istenünk a bosszú istene, papjaink, tanítóink, az idősebbek a bosszút táplálják. És ­különösen édes lesz a bosszú, ha Pirézia időnként terjeszkedni akar, aztán békülni, aztán megint kicsit terjeszkedni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.