n Köztudomású, hogy Orbán Viktort nem különösebben érdekli a környezetvédelem. Nem túl gyakran tűnődik el a globális felmelegedés problematikáján vagy az ózonlyuk tágulásának kérdéskörén, a klímaváltozások tendenciája pedig kifejezetten hidegen hagyja. A környezetvédelmi tárca problémái miatt sem főtt túlságosan a feje, tőle Pepó Pál akár a helyén is maradhatott volna, ha a honi környezetvédelem állapota nem számítana az EU-csatlakozás egyik kerékkötőjének. De annak számít, méghozzá nagyon, az uniós csatlakozáshoz ugyanis állítólag 3-4 ezer milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség. Így hát Orbán Viktor kénytelen volt bokros teendői között néhány percet ennek a kellemetlen feladatnak szentelni, és néhány keresetlen jó tanácsot adni az új környezetvédelmi miniszternek. Nem bonyolódott bele szakmai tézisekbe, nem szemezgetett a Gia-hipotézis gondolatvilágából; annyit mondott Ligetvári Ferencnek, hogy ápolja csak a kapcsolatot a civil szervezetekkel, ügyesen, szívélyesen, akkor nem lesz semmi gond.
És lőn. Napokkal ezelőtt Ligetvári már több tucat civil környezetvédő szervezet képviselőjével barátkozott egyszerre, a hangulat oldott volt, az új miniszter beszélő viszonyt és még több pályázati pénzt ígért. A civil zöldszervezetek többsége örül, legutóbb Baja Ferenc beszélt velük ilyen kedvesen, akit ugyancsak kedveltek, ámde nem szerettek, viszont adott pénzt bőven, volt miből környezetvédeni.
Hogy meddig megy el Ligetvári, mennyire lesz következetes, egyelőre nem tudható. Az biztos, hogy ő a költségek oldaláról szeretne környezetvédelmet csinálni. Tervei között egy külön pénzalap létrehozása szerepel, ami kimondottan az uniós csatlakozást szolgálná. Ide szeretné összegyűjteni a többi tárca zöldpénzeit, azokat a költségvetési százmilliókat, amelyeket eddig ki tudja, mire költöttek. Ide várja a külföldi segélyeket és támogatásokat is. Aztán az egészet megpályáztatná és - főleg a gyorsan elkészülő beruházásokra - kiosztaná. Aztán be szeretné vezetni a környezetterhelési díjat, amit azok a vállalkozások fizetnének, amelyek az átlagosnál jobban szennyezik a környezetet. Ezt a pénzt is újraosztaná valószínűleg. Nem csoda hát, ha most nagyon örülnek a civil szervezetek.
De vajon mihez kezd az olyan korrupt és mérgező iparágakkal, mint a veszélyeshulladék-biznisz? A minden elemében extraprofitot fialó illegális világgal, ahol abból gazdagodnak meg emberek, hogy - sokszor a környezetvédelmi hatóságok tudtával - évtizedekre megmérgezik a környezetet. Ahol egy tétel veszélyes anyag illegális lerakásával annyi pénz keletkezik, amit egy tisztségviselő tíz év alatt sem keres meg. Ligetvári mindenesetre már tett egy lépést, és leváltotta a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség vezetőjét, Verrasztó Zoltánt, akinek nevével olyan kétes és bizarr ügyek kapcsolhatók össze, mint ötezer (!) tonna veszélyes szervetlen hulladék komposztálása egy lakossági lerakón, vagy a Budapest környéki települések határait véglegesen elszennyező cég utólagos hatósági legalizálása.
Az új seprű az első napokban persze jól seper. De vajon hónapok múlva is ily nagy lesz-e a porfelhő? Vagy csak az előtér lesz kitakarítva?
