Mindig öt

  • 2000. július 6.

Publicisztika

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az uniós csatlakozás újabb holtbiztos dátuma 2005, vagyis tíz év múltán megint csak sikerült ötévnyire megközelíteni az EU-tagságot. Ha valaki emlékezik még rá, 1990-ben 1995-ről beszéltek, 1997-ben pedig 2002 "tájékáról"; igaz, van ennek előnye is, a kiszámíthatóság. A magunk részéről például biztosak vagyunk abban, hogy a 2005-ös dátum 2002 magasságában 2007-re változik, sőt akár az ezen időpont mellett felsorakoztatott uniós érveket is felsorolhatnánk, megelőzve korunkat, mintegy, de hát mi értelme lenne.

n Egyre inkább úgy tűnik, hogy az uniós csatlakozás újabb holtbiztos dátuma 2005, vagyis tíz év múltán megint csak sikerült ötévnyire megközelíteni az EU-tagságot. Ha valaki emlékezik még rá, 1990-ben 1995-ről beszéltek, 1997-ben pedig 2002 "tájékáról"; igaz, van ennek előnye is, a kiszámíthatóság. A magunk részéről például biztosak vagyunk abban, hogy a 2005-ös dátum 2002 magasságában 2007-re változik, sőt akár az ezen időpont mellett felsorakoztatott uniós érveket is felsorolhatnánk, megelőzve korunkat, mintegy, de hát mi értelme lenne.

Az Európai Unió bővítési főbiztosa, Günter Verheugen a napokban odanyilatkozott, hogy a dátum állandó kitologatásával, a csatlakozási folyamat elhúzásával a jelöltek felét is elveszítheti az unió. És mondta azt is nemrég, hogy nem tesz jót egyes tagjelölt országoknak az, ha vezető politikusaik - Orbán Viktort és Vacláv Klaust nevén is nevezte - Európa-ellenes lózungokkal akarnak belpolitikai babérokat aratni, mert ennek akár következményei is lehetnek.

Na, akkor most mi van? Abcúg Európa, vagy abcúg Viktor?

Chirac, a soros EU-elnök Franciaország elnöke például előjött a maga "kétsebességes Európájával", ami annak az eredetileg német ötletnek a felmelegítése, amely szerint az uniós tagok között differenciálni kellene. Igaz, ezt hamar lenyomta a brüsszeli adminisztráció, Chirac mosolyogva visszakozott is, de azért ez az egész differenciálósdi - hogy van a francia-német-beneluxos keménymag meg a futottak még, és csak utánuk a kelet-európaiak - valamit csak jelez.

Vajon komolyan gondolják-e a legfejlettebb uniós államok Kelet-Európa felzárkóztatását? Ne kételkedjünk, nagyon komolyan gondolják. Csakhogy: az utóbbi időben oly sokszor megdicsért magyar gazdaság hány évnyire van akár Ausztriától is? Na, ez az. Vagyis: érthető-e a legfejlettebb tagállamok ódzkodása a csatlakozástól csodákat váró kelet-európai jelöltektől? Hát persze hogy érthető.

A magyar külpolitika ezzel a rém egyszerű képlettel tökéletesen tisztában van. És vagy úgy reagál rá, mint az előző kormányzat (a belépésig jó képet vágni a szopatáshoz, mondván, mi akarunk az EU-hoz csatlakozni, és nem az unió Észak-Balkánhoz), vagy egy olyan sajátos munkamegosztással, mint Orbánék (a külügyminiszter lényegében a korábbi alkalmazkodó vonalat viszi tovább, míg a kormányfő egyrészt rendre az EU orra alá dörgöli vélt vagy valós sérelmeinket, másrészt látványosan a regionális együttműködés felé fordul). E kétféle stratégia hatékonyságán lehet vitatkozni; azon viszont fölösleges, hogy 1990 óta a magyar politika elsődleges célja a nyugati integráció.

Ha tehát valaki Verheugen Orbán-kritikája után azon kesereg (vagy éppen kárörvend), hogy lám-lám, a Fidesz kivezeti a Magyar Hazát Európából, az éppen ugyanakkora barom, mint amikor Hornról vagy Kovács Lászlóról hajtogatták elmebetegek azt, hogy a tagságért cserébe kiárusítják az országot idegeneknek.

Az más kérdés, hogy Orbánék EU-politikája sikeres lehet-e; de kötve hisszük, hogy rá akarnák csapni az ajtót Brüsszelre. Kánikula van ugyan, de azért ennyire ne legyünk hülyék.

Figyelmébe ajánljuk

Varga Judit választása

Nem világos, milyen színjáték bontakozik ki szemünk előtt, az pedig végképp homályos egyelőre, végül hogyan döntenek: megteszik-e a „visszautasíthatatlan” ajánlatot, az érintett a tisztesség maradéka megőrzését választja vagy elfogadja az eddiginél is gátlástalanabb kézitusa katonájának szerepét a hatalomért.

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.