Szerdán a rendőrség könnygázt vetett be Röszkén a feldühödött tömeg oszlatására. A tegnapi oszlatáson kívül még kétszer került sor ismert erőszakos cselekményre: ahogy az tudott, Debrecenben a menekülttáborban tört ki zavargás július elején, valamint szintén júliusban ütöttek meg egy lányt, akinek a barátját menekültnek nézte egy – mint utólag kiderült – büntetés-végrehajtási dolgozó. A fent említett tényleges erőszakos eseteken kívül többször lehetett arról olvasni a menekülteknek segítő önkéntesek beszámolóiból, hogyan inzultálták szélsőségesek a pályaudvarokon, tranzitzónákban tartózkodókat. Továbbá a menekülők útközben megrongálják a déli országrész gazdáinak földjeit és az ideiglenes határzárat is. Ezek a cselekmények nem személyek ellen irányulnak, de a szándékolt károkozás végső soron tárgyakkal szembeni erőszaknak minősül.
| ||
A menekültek számának növekedése, az elhelyezési kapacitás csökkenése, valamint a növekvő bizonytalanság miatt jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon előfordulhat-e több és az eddigieknél erőszakosabb cselekmény. A félelem nem alaptalan, hiszen Németországban is több helyen gyújtottak fel menekültotthont, és Heidenauban több napig tartottak a menekültellenes zavargások. Ezek a menekültek kárára elkövetett cselekmények, de az erőszak kezdeményezője a radikális jobboldali csoportok mellett maguk a menekültek és a rendőrség is lehet. A társadalmi mozgalmakkal foglalkozó szakirodalom régóta vizsgálja az erőszak megjelenését és annak eszkalációját. Érdemes tehát számba venni, hogy mi tudható az erőszak fellépésének esélyéről.
Az erőszak mindig egy viszonyrendszerben jelenik meg, tehát több szereplő kell a kibontakozásához. Ez ráadásul nem statikus helyzetben történik, hanem egy állandó változásban lévő folyamat eredményeként léphet fel, majd eszkalálódhat. Az erőszak megjelenése továbbá annak is függvénye, hogy az egyes szereplők hogyan értékelik a kialakult helyzetet. Egy kocsmai verekedés kiváltó oka lehet akár egy tréfásnak szánt gesztus is. Az erőszak kialakulásának megértését ugyanakkor az is megnehezíti, hogy nemcsak a környezet hatására radikalizálódhat egy csoport, hanem a radikalizálódás is hatással lehet a környezetre. Ennek egyik ismert formája az erőszak eszkalálódása. Röszkénél egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy mitől dühödött fel mintegy 200 menekült, de a rendőrség beavatkozásának hatására szerencsére nem radikalizálódott a tömeg, azaz nem eszkalálódott az erőszak.
| ||
Az erőszak esélye a rendőrség testületi ethoszától is függ. Ellentétben pl. a 70-es évek Olaszországától, Magyarországon a rendőrség a rendszerváltás óta nem lépett fel proaktívan társadalmi ügyekben. A menekültek azonban nem tagjai a magyar társadalomnak, így a „polgárok rendőrsége” testületi szerepnek ebben az esetben vannak korlátai. A szereplők magatartását ugyanakkor nemcsak a hazai környezet és szituáció befolyásolja, de a kibocsátó országok jelenlegi helyzetétől és az európai, valamint főleg a német bevándorláspolitika alakulásától is függ. Érdemes persze azt is megjegyezni, hogy a menekültek nem tekinthetők homogén közösségnek, hanem más vérmérsékletű, hátterű, kultúrájú emberekről van szó, akik eltérően reagálhatnak az egyes eseményekre. Éppen az ilyen különbségek folytán léphet fel erőszak a menekültek csoportjai között, ahogyan az Debrecenben is történt.
A hazai közhangulattal kapcsolatban többször lehet olyan véleményt hallani, hogy a kormányzati álláspont és az emlékezetes plakátkampány bátoríthatja a radikális csoportokat, felbújtathat az erőszakra. Talán furcsán hangzik, de ez az elejét is veheti annak, hogy erőszakosan lépjenek fel a radikális jobboldali csoportok. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy elfogadóbb környezetben kisebb az erőszak esélye, másrészről a kemény kormányzati fellépés okafogyottá teszi a radikális csoportok mozgolódását. A kicsi, szektaszerű csoportok esetében azonban magának a csoportnak a tagjai lesznek az események értékelésének, megítélésének elsődleges forrásai, így könnyen elveszthetik a kapcsolatot a tagok a külvilággal, ami pedig növeli az erőszakos cselekmények elkövetésének esélyét.
Az erőszak megjelenése, majd annak eszkalálódása tehát egy összetett, többszereplős folyamat, amelynek nemhogy bekövetkeztét nehéz megjósolni, de a már megtörtént események közvetett okait sem könnyű feltárni.
