A menekültkérdés kormányzati tematizációja előtt, idén tavasszal a Jobbik felívelő szakaszban volt. A tapolcai időközi választási győzelem után egyre többen beszéltek arról, hogy a Jobbik lehet a Fidesz kihívója 2018-ra; a baloldali ellenzék gyengesége gyakran vezetett oda, hogy a Fidesszel szembeni valódi alternatívának sokak számára a Jobbik tűnt. A párt hosszú ideje következetesen folytatott stratégiája – a „cukiságkampány” – beérni látszott. Ám ahogy a menekültkérdés egyre jobban elszívta a levegőt minden más téma elől – s ahogyan ezzel párhuzamosan a Fidesz egyre inkább magára talált –, úgy szakadt meg a Jobbik tavaszi lendülete.
A menekültkérdés kormányzati kommunikációját leegyszerűsítő lenne úgy értelmezni, mint a Jobbik témájának „elvételét”: a Jobbik korábban soha nem kezelte kiemelt helyen a menekültkérdést. Az azonban biztos, hogy a Fidesz és a Jobbik között ingadozó szavazók fogékonyak a konzervatív rendpárti üzenetekre, és támogatják az erőteljes fellépést a kisebbségi csoportokkal szemben. Bár pontos mérések nem állnak rendelkezésünkre, a Jobbik támogatottságnövekedésének megállása – illetve visszafordulása – és ezzel párhuzamosan a Fidesz erősödése mögött az állhat, hogy a két párt között ingadozó választók a kormányzati kommunikáció hatására újra inkább a Fideszt kezdték választani. Nem lebecsülendő választói csoportról van szó: a Republikon Intézet nyári felmérése szerint a fideszes szavazók egynegyedének másodlagosan preferált pártja a Jobbik: ez több mint négyszázezer választót jelenthet.
| ||
A menekültkérdés stratégiai szinten is komoly problémát jelentett a Jobbik számára. A párt 2013 óta igyekszik folyamatosan azt üzenni, hogy már nem szélsőséges párt; Vona Gábor komoly politikai tőkét ölt a Jobbik mérsékelt imázsának megteremtésébe. E stratégia azt követelte, hogy a Jobbik rendre mérsékeltebb üzenetet igyekezzen megfogalmazni, mint amit egyébként a választók a párttól feltételeznének.
Csakhogy a Jobbik pontosan tisztában lehetett azzal, hogy a Fidesznél mérsékeltebb – „menekültbarátabb” – üzenet megfogalmazása a jobbikos célcsoportban aligha lehet népszerű. A menekültekkel szemben egyre ellenségesebb Fidesz mellett a Jobbik nem vehetett fel menekültpárti álláspontot – ám korábbi stratégiája feladását jelentette volna, ha igyekszik túllicitálni a Fideszt. Ez a visszásság volt tetten érhető a párt nyári kommunikációjában. A Jobbik eleinte óvatosan kritizálta a kormányt, és kevéssé fogalmazott meg önálló javaslatokat. Június végén például még csak „tájékoztatást” kért a kormány álláspontját illetően, és következetlensége okán kritizálta annak politikáját. Z. Kárpát Dániel megfogalmazásában „A Jobbik alapvetően a tegnapi Orbán-kormányt tudta támogatni, a mai Orbán-kormányt viszont már nem”.
| ||
Ez az óvatos kritika azonban oda vezetett, hogy a Jobbik mint a Fidesszel szemben alternatívát mutató párt képe egyre tompulni kezdett. Bár a menekültkérdésben a baloldal adós maradt a következetes válasszal, a Fidesz maga a baloldalt jelölte ki ellenfelének. A Jobbik egyre kevésbé tudott karakteresen megjelenni a nyár legfontosabb politikai témájában.
Talán ezért is döntött az utóbbi napokban a Jobbik úgy, hogy – cukiságkampány ide vagy oda – mégis inkább jobbról próbálja előzni a Fideszt. A Jobbik vetette fel először a hadsereg bevetésének gondolatát, majd újabb akciókkal és javaslatokkal igyekezett azt üzenni, hogy keményebb lenne a menekültekkel szemben. A tranzitzóna blokád alá vétele és a javaslat, hogy a menekültek szavazati jogát vegyék el, a cukiságkampány előtti Jobbikot idézi.
A másokkal szembeni gyűlöletkeltést elítélő választók számára aligha jó hír, hogy Magyarország két legerősebb pártja abban igyekszik túllicitálni egymást, hogy ki szereti kevésbé a hazánkba érkező menekülteket. Mindez ugyanakkor lehetőséget adna a baloldali és liberális ellenzéki pártoknak, hogy ezzel szemben álló narratívát fogalmazzanak meg. Kérdés, lesz-e olyan politikai erő, amelyik él ezzel a lehetőséggel.
