Bezzeg a román tüntetők!

  • Mikecz Dániel
  • 2017. február 9.

Liberális szemmel – Republikon

„Hívjuk be a románokat!” – hangzott fel egy bekiabálás a Tanítanék mozgalom visszafogottabb érdeklődés mellett megtartott vasárnapi tüntetésén. Az ironikus megjegyzés arra vonatkozott, hogy Romániában már egy hete folynak az 1989-es forradalom óta nem látott méretű tüntetések. A tiltakozásokat az váltotta ki, hogy a szociáldemokrata-liberális kormány sürgősséggel fogadott el olyan jogszabályokat, amely a tüntetők szerint legalizálnák a korrupciót, és felmentést adnának többek között az eljárás alá vont szociáldemokrata vezetőnek, Liviu Dragneának.

A hatályos törvények szerint Dragnea éppen azért nem lehetett miniszterelnök, mert kétéves felfüggesztett büntetését tölti. Az elfogadott jogszabályok szerint a hivatali visszaélés csak bizonyos törvények megszegése és 200 ezer lejnél nagyobb kár okozása esetén lenne bűncselekmény. Széles körű amnesztiát is gyakorolt volna továbbá a román kormány a korrupció vádja miatt elítéltek körében, hogy enyhüljön a túlzsúfoltság a börtönökben (a román Btk. módosításáról Barna Gergő ír részletesen).

false

 

Fotó: MTI/AP

A több százezres romániai korrupcióellenes tüntetések hallatán természetes, hogy a magyar újságolvasó csalódottan konstatálja honfitársai passzivitását, hiszen „nálunk csak az olcsó netért mozdulnak meg az emberek”. Részben a magyar kultúrfölénybe vetett hit és a szomszédos politikai valóság közötti ellentmondás miatt aztán csak erősödik a közéleti defetizmus érzése. Bár léteznek különbségek a magyar és a román közállapotok, politikai kultúra között, azonban nem teljesen indokolt a hazai tüntetési, cselekvési potenciál lesajnálása.

Az utóbbi években Romániában is megváltoztak a tüntetési szokások, amennyiben gyakrabban kerül sor nagy tömegeket megmozgató demonstrációkra. Még a 2000-es években kezdődött meg a Kolozsvárhoz közeli Verespatakra tervezett aranybánya elleni, több éven át tartó kampány, majd 2013-ban országszerte, így Bukarestben is több ezren tüntettek a projekt ellen. Később a 2014-es elnökválasztás során tüntettek Románia és Európa más nagyvárosaiban Victor Ponta kormánya ellen, amiért a szavazatleadási eljárás megnehezítette a külföldön élő románok választójogának gyakorlását. Egy évvel később, 2015-ben a Colective néven ismert szórakozóhelyen tört ki egy 64 áldozatot követelő tűzvész. A tragédiában közrejátszott a hatóságok összejátszása az üzemeltetőkkel. Az ilyen korrupciós gyakorlat ellen kezdődtek tömegtüntetések Bukarestben, amelyek elvezettek végül Victor Ponta miniszterelnök lemondásához. Az említett tüntetések érdekessége, hogy évről évre egyre többen vesznek részt az ilyen eseményeken, tehát indokolt az a meglátás, hogy a szomszédban elterjedőben van egy aktívabb állampolgári kultúra. Emellett azonban vannak még olyan tényezők, amelyek megmagyarázzák, hogy Romániában miért lehetséges korrupcióellenes tüntetés, míg nálunk jelenleg nem tapasztalható ilyen.

Először is fontos tudatosítani, hogy a netadó kapcsán megkezdődő tüntetési hullám sem csupán a kommunikációs különadó kiterjesztéséről szólt. Már a választások előtt sor került demonstrációkra az áfavisszaélések kapcsán. Ezek voltak a Horváth András egykori NAV-munkatárs részvételével is zajlott zöld dossziés tüntetések. A netadós hullámban újra előkerült a korrupció témája az Egyesült Államokból korrupció miatt kitiltott magyar köztisztviselők, köztük az akkori feltételezések szerint Vida Ildikó ügye kapcsán. A netadó és a korrupt adóhatóság egymást erősítő keretei voltak a tüntetéseknek. Hasonlóan a netadóhoz, az említett román jogszabályokat is hirtelen fogadta el a román kormány, bár korábban a kormányfő megígérte Iohannis elnöknek, hogy átlátható lesz a kérdéses jogszabályok megalkotása. Az ilyen, gyors utcai reakciót kiváltó történéseket nevezik a mozgalomkutatásban hirtelen ható sérelmeknek. További fontos tényező, hogy választás utáni tüntetésről van szó, akárcsak a netadós tüntetések esetében. Ilyenkor könnyebben mobilizálhatók az egyébként csalódott ellenzéki szavazók, akik a magyar esetben saját pártjaik ellen is tüntettek.

A magyarhoz képest a román eset különlegessége a szövetséges intézmények, szereplők megléte, mint a korrupcióellenes főügyészség. A politikai pártokhoz, a törvényhozáshoz képest nagy népszerűségnek örvendő főügyészség tevékenysége nyomán kétségkívül sok politikus kezére került bilincs, azonban sajátos szerepet is játszik a román politikában (a DNA szerepéről Kiss Tamás és Pap Szilárd István írásait érdemes elolvasni). A tüntetések szempontjából lényeges, hogy a DNA révén létezik egy olyan intézményesített szereplő, amelyiket nem érint a pártpolitikát körüllengő korrupciós gyanú, így könnyebben lehet szövetséges, hivatkozási pont a tüntetők számára. Ilyen szerepet tölt még be Klaus Iohannis államfő is, aki korábban bejelentette, hogy népszavazást írna ki a témában.

A hasonló szövetségesek sokat segíthetnek közvetve is a tiltakozóknak azzal, hogy támogatásukkal növelhetik a tüntetések sikerességébe vetett bizalmat. Képzeljük el, hogy adott esetben mekkora segítséget jelenthetne a hazai mozgalmaknak egy ellenzéki főpolgármester személye.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.