A fővárosi politika hetek óta egy olyan dokumentum lázában ég, amelyről a puszta létezésén kívül nem, vagy alig lehet tudni valamit. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentéséről van szó, amely állítólag számos szabálytalanságot tárt fel a budapesti 4-es metróval kapcsolatban. Állítólag, a jelentés ugyanis nem nyilvános, annak tartalmából mindössze annyit ismerünk, amennyit a kormány elárult vagy kiszivárogtatott.
Az Orbán-kormány Lázár János menedzselése mellett hetek óta egy nemzetközi baloldali bűnszervezetről beszél, amely a 4-es metró építése körül tevékenykedett, az állítólagos bizonyítékot azonban nem tárja a nyilvánosság elé. Árulkodó, hogy amikor kiderült: korábbi állításával szemben a jelentés nyilvánosságra hozatalához nincs szükség az Európai Bizottság engedélyére, az ilyesmire jobbára fittyet hányó kormány immár adatvédelmi okokra hivatkozva tagadta meg a jelentés kiadását. Mintha nem lehetne a jelentésből olyan verziót készíteni, amely megfelel az adatvédelmi előírásoknak. (Lehet.)
| ||
A kormány annyira óvta az OLAF-jelentés titkát, hogy azt hetekig a Fővárosi Önkormányzatnak sem adta át, noha a 4-es metró beruházását 21 százalékban a főváros finanszírozta, konkrétan az egyik gazdája a projektnek. Tarlós István azonban jelezte, hogy nyilvánosságra hozná a jelentést, ezzel azonban a kormány kommunikációjának sikerét kockáztatta volna. Végül a főváros megkapta a jelentést, de Tarlós ezután közölte, hogy az adatvédelmi biztostól és a Miniszterelnökségtől is kapott levelet, amelyben óva intik attól, hogy nyilvánosságra hozza a jelentést.
Az OLAF-jelentés nyilvánosságát megtagadó kormányzat egy számára nagyon kényelmes helyzetet teremtett: úgy tud korrupcióval vádolni ellenzéki politikusokat, korábbi város- és cégvezetőket, hogy azok nemcsak azt nem tudják, mi ellen és hogyan kell védekezniük, hanem azt sem, kell-e egyáltalán védekezniük. 59, 76 vagy 167 milliárd forint esetleges elsíbolása kellőképpen érdekes téma, különösen, hogy a kormánykritikus sajtó nem tud, a kormányhoz közelálló média pedig nem is akar az erősen megszűrt információk mögé nézni.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy Lázár János felrajzolt egy kottát, a sajtó jelentős része és az ellenzék pedig játszott, játszik belőle, és utóbbiak még csak nem is marasztalhatók el érte, hiszen a megszólítottak nyilván nem engedhetik meg maguknak, hogy meg se szólaljanak az ügyben, azzal ugyanis még jobban gyanúba kevernék magukat.
Ez a módszer egyszer már bevált a Fidesznek: 2010-ben feljelentések százai, perek tucatjai és a vezetőszáron elvitt Hagyó Miklós képe erodálták a baloldalt. Nem számított és valószínűleg most sem számít majd, hogy a feljelentések többsége nyomozati szakaszba sem jutott, a megvádoltak döntő többségét felmentették és még a BKV-ügy is csak az elsőfokú ítéletig jutott. Az ügyek vagy az ügynek látszó dolgok tehát csak arra voltak elegendők, hogy a korábbi kormánypártokat meggyengítve és elhiteltelenítve a Fidesz szavazatait növeljék, viszont nem is volt igény ennél többre.
Azt gondolhatjuk, a kormány nagyot kockáztat, hiszen ha az OLAF-jelentés végül mégiscsak teljes terjedelmében nyilvánosságra kerül és az abban írtak nem felelnek meg a Lázárék által elmondottaknak, az súlyos következményekkel járhat a kormány és a Fidesz számára. Az elmúlt csaknem hét évben tapasztaltak ugyanakkor nem azt mutatják, hogy Orbán Viktor kormányát és a Fideszt zavarba lehet hozni néhány hazugság leleplezésével. Legfeljebb, amikor egy újságíró rákérdez, hogy ezek szerint csak be akartak feketíteni néhány ellenzéki politikust, a kormányszóvivő majd visszakérdez: „De sikerült?”
Frissítés: péntek délben a kormány közzétette a jelentést, erről itt olvashatnak.
