Botka Lászlónak nincs érdemi kihívója, s ott van neki Szeged ajánlólevele

  • Madlovics Bálint
  • 2017. február 10.

Liberális szemmel – Republikon

A Gyurcsány-dilemma jelentőségéről.

Régóta vita tárgyát képezi a 2014-es összefogás pártjainak politikusai és támogatói körében, hogy milyen szerepet játsszon Gyurcsány Ferenc az Orbán-rezsimmel szemben kialakítandó pártközi együttműködésben. A „Gyurcsány-dilemma” két szempont összeütközéséből áll. Az egyik, hogy a volt miniszterelnök pártja, a DK megkerülhetetlennek látszik a jelenlegi ún. demokratikus oldalon. A DK jelentőségét nem is igazán az MSZP-hez legnagyobb jóindulattal is csak közelítő támogatottsága illusztrálja, hanem sokkal inkább az országosan kiépített szervezete, elkötelezett tagsága és nem kevésbé elszánt szavazótábora. A kvótakampány kapcsán például láthattuk, hogy a DK szavazói sokkal nagyobb arányban követték pártjuk bojkottpárti álláspontját, mint az MSZP-sek; ez pedig vélhetően több százezer fix szavazót jelent a DK részéről bármilyen ellenzéki együttműködés számára.

Másik oldalról viszont a párt szívét és lelkét jelentő Gyurcsány Ferenc egyben hazánk egyik legelutasítottabb politikusa, sőt politikai szimbóluma. A Republikon Intézet egy tavaly augusztusban publikált kutatása szerint a Gyurcsányt bármennyire, de támogatók aránya a teljes népességben 23,9 százalék volt (valamivel kevesebb, mint a jelenlegi baloldali szavazótábor), míg az őt elutasítóké 57,5 százalék – ezek a 18 vizsgált politikusnál mért legrosszabb eredmények. Komoly ballasztot venne a nyakába egy ellenzéki összefogás Gyurcsány személyével – hangzik a Gyurcsány-dilemma második szempontja, amely a DK említett előnyeivel összevetve láthatóan komoly fejtörést okoz az ellenzéki közösségnek.

A dilemmát újabban a miniszterelnök-jelölti posztra bejelentkező Botka László is fölvetette, az együttműködés föltételéül szabva, hogy Gyurcsány ne szerepeljen a közös listán, mert „azokkal, akikkel a rossz emlékű, 2010 előtti kormányzást azonosítja a választó, nem lehet nyerni”. Pár hónappal később Gyurcsány az évértékelőjében, illetve utána több interjúban is kifejtette, hogy úgy tudja, Botka szavait később tettek is követték: Lengyel László közreműködésével háttéregyeztetések indultak meg, hogy a DK-n kívüli demokratikus pártok valahogy leválasszák Gyurcsányt a DK-ról, föloldandó az előbb vázolt dilemmát.

Gyurcsány és Botka 2008-ban

Gyurcsány és Botka 2008-ban

Fotó: MTI

 

Az „összeesküvés” azonban eddig még láthatóan nem valósult meg, és semmi más sem történt, ami a vázolt állapotokat átrendezte volna a demokratikus oldalon, úgyhogy a dilemma továbbra is áll. Viszont nem sokkal az összeesküvés „elgáncsolása” után, a Gyurcsány-évértékelőt követő negyedik napon megjelent a HVG-ben a Medián adatsora a legfrissebb párttámogatási adatokról. Ezek a következőt mutatják (a választani tudók körében). A demokratikus oldalhoz tartozó pártok közül az Együtt támogatottsága 3 százalék, a DK-é 6, az MSZP-é pedig 12, a Párbeszéd és a MoMa nem mérhetők. Ha összeadjuk őket – ami a valós életben nem mindig lehetséges ugyan, de most jóindulatunk jeléül tegyük meg –, akkor ez így összesen 21 százalék. Ezzel szemben a Fidesz eredménye: 55, azaz ötvenöt százalék. Nagyon úgy fest tehát, hogy ha nem a mikroszkóp lencséjén át, egy szűken határolt metszetét figyeljük csak a hazai pártrendszernek, akkor máris jóval kevésbé tűnik jelentősnek az egész Gyurcsány-dilemma. (És ez akkor is így van, ha elfogadjuk a volt miniszterelnök egyébiránt elég bajos érvelését, miszerint az ő pártját tendenciaszerűen alulmérik.) Az ellenzék alapvető problémája nem az, hogy a Gyurcsány-párt 6 százalékát maguk mögött tudják-e, vagy sem; sokkal inkább, hogy a Fidesz szavazói csaknem háromszor annyian vannak, mint az egész demokratikus oldal. (A Jobbik az említett fölmérés szerint a legnagyobb ellenzéki párt, 15 százalékkal.)

A politikai munka, amit Botka László is meghirdetett a már idézett interjújában, nem kerülhető meg. A választásokon való minél jobb szerepléshez új szavazókat kell megnyerni, ennek forrása pedig főként a pártot választani nem tudók tábora lehet. Közülük is főként a kiábrándult fideszesek érdemes lőni: arra a bő félmillió emberre, aki foglalkozott a politikával, szavazott is a választásokon, csak mostanra már csalódott a jelenlegi kormányban. Az ő csalódottságuk alkalomadtán átfordítható lehet proteszt-szavazattá – viszont valószínűtlen, hogy szavaznának olyasvalakire, akivel szemben legalább egyszer már leszavaztak. Ebben a fénytörésben a Gyurcsány-dilemmának a második szempontja számít: az elutasítottság. Gyurcsány és a hozzá csatolt DK elfogadásával a demokratikus oldal láthatóan nem kerül közelebb a kormányváltáshoz; elutasításuk azonban megnyitja a proteszt-szavazatok fölszívásának lehetőségét. Ezt az aránytalan választási rendszer sem akadályozza meg: 6 százalék „elvesztése” korántsem perdöntő akkor, ha például van a Jobbiknak 15 százaléka, a DK-nélküli összefogásnak 40, a Fidesznek meg 39. Ezek a számok persze távol állnak a mostani helyzettől, az elérésük pedig rengeteg politikai munkát igényel; sőt ez ellen a stratégia ellen szól, hogy emlékeztethet Bajnai Gordon és Mesterházy Attila 2013-as összefogására, ami végül is olyan sikertelen lett, hogy 2014 elején, a veszteségminimalizálás okán be kellett vonniuk Gyurcsány Ferencet is. Viszont most, egy évvel a választás előtt nincs Botka Lászlónak érdemi kihívója, ellenben ott van számára Szeged ajánlólevele, valamint egy világos program is – nem tűnik teljesen veszett ügynek így akár az említett arányszámok elérése sem.

Természetesen elképzelhető egy másik forgatókönyv is: az, hogy beveszik Gyurcsányt, viszont vagy elég hatékonyan „eldugják” a választók szeme elől (erre vonatkoznak azok a javaslatok, amelyek szerint, ha a listán nem is, de egy egyéni körzetben helyet kaphatna a volt miniszterelnök), vagy egyszerűbb esetben tisztára mossák. Ennek az esélyei azonban jóval csekélyebbek. Egyfelől Gyurcsány és a DK továbbra is – sőt talán egyre erősebben – megtestesítik, nemcsak a 2010 előtti világot, de a jobboldali tábor narratívájánaklidérceitis, amire persze folyton ráerősítene a kormánypárti média. Másfelől e stratégia esetén még az előző bekezdésben vázoltaknál is jobban kéne számolniuk az egyelőre dinamikusan növekvő Momentum Mozgalommal, amely szintén a bizonytalanokra pályázik, viszont helyzeti előnyben van mindenóellenzékiformációhoz képest. Mindazonáltal volna egy lehetőség, amivel még így is javulhatnának az esélyeik: ez pedig nem más, mint az előválasztás, amin ha Gyurcsány valamilyen pozíciót elnyerne, akkor a pártok érvelhetnének úgy, hogy a nép szavazatai alapján került oda, ahova, tehát legitim jelölt. Az előválasztásba pedig föltehetően maga Gyurcsány is belemenne, hiszen a Lengyel-féle háttértárgyalások története kapcsán rendre úgy érvelt: „nem az emberek háta mögött állapodunk meg”, ugyanis „felelőtlen ellenzékből felelőtlen kormányzás lesz”.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.