Lengyel tüntetések: a társadalmi koalíció kényszere

  • Mikecz Dániel
  • 2017.07.26 11:30

Liberális szemmel – Republikon

Lényeges kérdés, hogy a tüntető nyugatos középosztály szembeállítható-e azokkal, akiket előszeretettel hívnak a rendszerváltás, majd a globalizáció veszteseinek.

Némi keserűséggel vegyített elismeréssel gondolhatnak most a magyar ellenzéki tüntetők a kormányellenes lengyel tüntetők sikerére. Andrzej Duda államfő hétfőn ugyanis bejelentette, hogy két törvényt megvétóz az igazságügyi rendszert megreformálni kívánó három, a törvényhozás által elfogadott jogszabályból. A törvényeket azért kritizálták lengyel belföldön és az EU-ban egyaránt, mert azok túlságosan nagy kontrollt biztosítottak volna a kormánynak, illetve a törvényhozási többségnek a bírók kinevezése fölött. A vitatott törvények elfogadása az egész országra kiterjedő, több tízezres tüntetési hullámot generált. Varsóban a tüntetők még aznap a Szejm épületéhez vonultak, amelyet vasárnap óta kordonok és rendőrök védenek. A kormánypárt ugyanakkor arra hivatkozik, hogy szükség van az igazságügyi rendszer reformjára, az ugyanis lassú, átláthatatlan és még mindig a posztkommunista bírói elit befolyása alatt áll. A minden bizonnyal a saját politikusi profilt építő Duda sem kérdőjelezi meg a reform szükségességét, ahogy a lengyel társadalom is támogatja, hogy történjen változás ebben a tekintetben. Az elnök megfogalmazása szerint azonban úgy kell az igazságügyet megreformálni, hogy ne kerüljön egymással ellentétbe az állam és a társadalom.

false

Jan Kubik lengyel mozgalomkutató éppen Duda utóbbi megjegyzése miatt értékelte úgy a vétót, hogy az a több tízezres tüntetéseknek köszönhető. A tüntetések mellett azonban a sajtó kiemeli Zofia Romaszewska elnöki tanácsadó, egykori antikommunista disszidens szerepét. Romaszewska kifejtette Dudának, hogy a saját bőrén tapasztalta meg, mire képes egy mindenható ügyészség, és nem szívesen élne újra egy olyan országban. Úgy tűnik tehát, hogy az elit szintjén még létezik bizonyos fokú konszenzus a lengyel rendszerváltás örökségével, annak jelentőségével kapcsolatban. Magyarországon könnyebb a rendszerváltást elitpaktummá minősíteni, ugyanis nem volt olyan mértékű az állampolgári részvétel az ellenzéki mozgalmakban, mint Lengyelországban. A kommunista párttól független Szolidaritás szakszervezet tagsága 1981-ben 10 millió főt számlált. A kommunista hivatalossággal párhuzamosan egy alternatív valóság, az autonóm interakciók számára teret biztosító civil társadalom Lengyelországban ellenzéki programmá, a térségben hivatkozható példává vált.

Bár sikert értek el a lengyel tüntetők, a további eredmények attól függnek, hogy lehetséges-e a szövetség az egyes társadalmi csoportok között. A már említett Jan Kubik szerint nemcsak azokon a nyugati, északi területeken szerveződtek tüntetések, ahol az ellenzéki Polgári Platform kapott többséget, hanem a kormányzó Jog és Igazságosságot (PiS) támogató déli, keleti választókörzetekben is. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy egy múlt heti közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 55 százaléka értett egyet egy elnöki vétóval, míg 29 százalékuk ellenezte azt. A kérdés tehát összetettebbnek tűnik, nem fedi le teljesen a kormány-ellenzék konfliktus. A mostanihoz hasonló, témájában liberális (jogállam, sajtószabadság, emberi jogok) tüntetések kapcsán azonban a jobboldali illiberális politikai erők célja éppen a kormány-ellenzék logikából kiemelni a konfliktust, és azt a nemzeti szuverenitást védők és azt támadó kozmopolita erők küzdelmeként bemutatni. Lengyelországban a kormányerők szerint az EU és a Tanács elnöki posztját betöltő Donald Tusk, a Polgári Platform egykori vezetője, valamint legújabban Soros György és az állítólag általa támogatott tüntetésszervezők tartoznak a szuverenitást támadók közé.

A hasonló kommunikációs manőverek azonban hatástalanok maradnának, ha nem lenne egy olyan választói réteg, amelynek körében azok megfelelően rezonálhatnak. A tüntetések segítségével ugyanakkor fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy fontos alkotmányos garanciákról van szó. Lényeges ebben a tekintetben, hogy az inkább aktív, tüntető, nyugatos középosztály leválasztható-e a többi társadalmi rétegről, és szembeállítható-e azokkal, akiket előszeretettel hívtak a rendszerváltás, majd a globalizáció veszteseinek. Ha ez sikerül az illiberális jobboldalnak, úgy hatástalanok a tüntetések, a demonstrálók nem szolgálnak referenciaként a szélesebb közvélemény számára. Segítségére vannak ebben a PiS-nek hátteréül szolgáló ifjúsági csoportok, hagyományőrzők, egyházi közösségek. A liberális politikai erők ezzel szemben nem rendelkeznek a megfelelő infrastruktúrával, hálózatokkal a lengyel vidéken. Az a veszély fenyeget tehát, hogy az eltérő részvételi lehetőségekkel és mobilitási pályákkal rendelkező politikai közösségek polarizálódnak. Bizalomra adhat okot, hogy Lengyelországban a kommunista diktatúra alatt kialakult a hagyománya az osztályokon átívelő társadalmi szövetségkötésnek. Ha sikerül ilyen koalíciót megkötni, úgy az példaértékű lehet a magyar ellenzéki és mozgalmi kezdeményezések számára is.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.