Lengyel tüntetések: a társadalmi koalíció kényszere

  • Mikecz Dániel
  • 2017. július 26.

Liberális szemmel – Republikon

Lényeges kérdés, hogy a tüntető nyugatos középosztály szembeállítható-e azokkal, akiket előszeretettel hívnak a rendszerváltás, majd a globalizáció veszteseinek.

Némi keserűséggel vegyített elismeréssel gondolhatnak most a magyar ellenzéki tüntetők a kormányellenes lengyel tüntetők sikerére. Andrzej Duda államfő hétfőn ugyanis bejelentette, hogy két törvényt megvétóz az igazságügyi rendszert megreformálni kívánó három, a törvényhozás által elfogadott jogszabályból. A törvényeket azért kritizálták lengyel belföldön és az EU-ban egyaránt, mert azok túlságosan nagy kontrollt biztosítottak volna a kormánynak, illetve a törvényhozási többségnek a bírók kinevezése fölött. A vitatott törvények elfogadása az egész országra kiterjedő, több tízezres tüntetési hullámot generált. Varsóban a tüntetők még aznap a Szejm épületéhez vonultak, amelyet vasárnap óta kordonok és rendőrök védenek. A kormánypárt ugyanakkor arra hivatkozik, hogy szükség van az igazságügyi rendszer reformjára, az ugyanis lassú, átláthatatlan és még mindig a posztkommunista bírói elit befolyása alatt áll. A minden bizonnyal a saját politikusi profilt építő Duda sem kérdőjelezi meg a reform szükségességét, ahogy a lengyel társadalom is támogatja, hogy történjen változás ebben a tekintetben. Az elnök megfogalmazása szerint azonban úgy kell az igazságügyet megreformálni, hogy ne kerüljön egymással ellentétbe az állam és a társadalom.

false

Jan Kubik lengyel mozgalomkutató éppen Duda utóbbi megjegyzése miatt értékelte úgy a vétót, hogy az a több tízezres tüntetéseknek köszönhető. A tüntetések mellett azonban a sajtó kiemeli Zofia Romaszewska elnöki tanácsadó, egykori antikommunista disszidens szerepét. Romaszewska kifejtette Dudának, hogy a saját bőrén tapasztalta meg, mire képes egy mindenható ügyészség, és nem szívesen élne újra egy olyan országban. Úgy tűnik tehát, hogy az elit szintjén még létezik bizonyos fokú konszenzus a lengyel rendszerváltás örökségével, annak jelentőségével kapcsolatban. Magyarországon könnyebb a rendszerváltást elitpaktummá minősíteni, ugyanis nem volt olyan mértékű az állampolgári részvétel az ellenzéki mozgalmakban, mint Lengyelországban. A kommunista párttól független Szolidaritás szakszervezet tagsága 1981-ben 10 millió főt számlált. A kommunista hivatalossággal párhuzamosan egy alternatív valóság, az autonóm interakciók számára teret biztosító civil társadalom Lengyelországban ellenzéki programmá, a térségben hivatkozható példává vált.

Bár sikert értek el a lengyel tüntetők, a további eredmények attól függnek, hogy lehetséges-e a szövetség az egyes társadalmi csoportok között. A már említett Jan Kubik szerint nemcsak azokon a nyugati, északi területeken szerveződtek tüntetések, ahol az ellenzéki Polgári Platform kapott többséget, hanem a kormányzó Jog és Igazságosságot (PiS) támogató déli, keleti választókörzetekben is. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy egy múlt heti közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 55 százaléka értett egyet egy elnöki vétóval, míg 29 százalékuk ellenezte azt. A kérdés tehát összetettebbnek tűnik, nem fedi le teljesen a kormány-ellenzék konfliktus. A mostanihoz hasonló, témájában liberális (jogállam, sajtószabadság, emberi jogok) tüntetések kapcsán azonban a jobboldali illiberális politikai erők célja éppen a kormány-ellenzék logikából kiemelni a konfliktust, és azt a nemzeti szuverenitást védők és azt támadó kozmopolita erők küzdelmeként bemutatni. Lengyelországban a kormányerők szerint az EU és a Tanács elnöki posztját betöltő Donald Tusk, a Polgári Platform egykori vezetője, valamint legújabban Soros György és az állítólag általa támogatott tüntetésszervezők tartoznak a szuverenitást támadók közé.

A hasonló kommunikációs manőverek azonban hatástalanok maradnának, ha nem lenne egy olyan választói réteg, amelynek körében azok megfelelően rezonálhatnak. A tüntetések segítségével ugyanakkor fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy fontos alkotmányos garanciákról van szó. Lényeges ebben a tekintetben, hogy az inkább aktív, tüntető, nyugatos középosztály leválasztható-e a többi társadalmi rétegről, és szembeállítható-e azokkal, akiket előszeretettel hívtak a rendszerváltás, majd a globalizáció veszteseinek. Ha ez sikerül az illiberális jobboldalnak, úgy hatástalanok a tüntetések, a demonstrálók nem szolgálnak referenciaként a szélesebb közvélemény számára. Segítségére vannak ebben a PiS-nek hátteréül szolgáló ifjúsági csoportok, hagyományőrzők, egyházi közösségek. A liberális politikai erők ezzel szemben nem rendelkeznek a megfelelő infrastruktúrával, hálózatokkal a lengyel vidéken. Az a veszély fenyeget tehát, hogy az eltérő részvételi lehetőségekkel és mobilitási pályákkal rendelkező politikai közösségek polarizálódnak. Bizalomra adhat okot, hogy Lengyelországban a kommunista diktatúra alatt kialakult a hagyománya az osztályokon átívelő társadalmi szövetségkötésnek. Ha sikerül ilyen koalíciót megkötni, úgy az példaértékű lehet a magyar ellenzéki és mozgalmi kezdeményezések számára is.

Neked ajánljuk

Minden elmúlik

Óbuda legújabb művészeti ékessége 2019-ben, a roncstelepként vegetáló Goldberger textilgyár egyik felújított részéből nőtt ki; a volt mosócsarnok és a hozzá kapcsolódó, négyszintes épület több mint ezer négyzetméternyi összterületén nyílt meg tavaly a „szemerei remete”, a „magyar ugar lírai krónikása”, a „mezőgazdasági művészet” megteremtője, azaz Bukta Imre kiállítása. A magát független kortárs magánmúzeumként definiáló intézményben egyeseknek kalandtúrává, másoknak a meredek és keskeny lépcsők miatt megközelíthetetlenné válik a kiállítás egészének megtekintése. Az intézmény minden pozitív kezdeményezése mellett is piaci vállalkozás: erre utal a belépőjegyek (nem csak a magyar viszonyokhoz képest) magas ára és a shop elképesztő kínálata, amely a Bukta-bögréken, -kitűzőkön, -hűtőmágneseken keresztül egészen a Bukta-művekkel díszített pólókig terjed.

A kígyó

Az influenszerekről szóló előadás nem bontja ízeire, nem szálazza szét a közösségi média világát, inkább ránk zúdítja azt a maga (hitelesen) inkoherens valójában, kicsit úgy, mint amikor az ember a vécén ülve vagy elalvás előtt pörgeti a telefonját egy kissé már módosult tudatállapotban, ami azonban megnehezíti, sőt talán el is lehetetleníti az árnyalt, problémákat is feltáró reflexiót. Megteremtődik viszont ennek a világnak egy lehetséges színpadi változata, fel-felvillannak a közösségi médiában rejlő színházi helyzetek, az influenszerekben megbúvó színészek.

Nyíltan és aktívan

A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.

Tanácsi sztárparádé

Lassan három éve, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját miniszteri biztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Első hallásra csak egy újabb kulturális elmebaj körvonalazódott, de miután Demeter olyan tervezettel állt elő, amelyben a klubok és a próbahelyek fejlesztésétől a fellépési lehetőségek bővítésén át a tehetségkutatók és a turnék támogatásáig sok minden szerepelt, a hazai könnyűzenészek jó része üdvözölte a miniszteri biztos belépőjét. Különösen annak fényében, hogy Demeter belengette azt a 25 milliárd forintos állami támogatást is, amelyet szerinte öt év alatt lehet majd elkölteni a különféle programpontokra.

Fejre mentek

Máig rejtély, kik és miért lopták el sírjából Tisza István vagy később Kádár János koponyáját. A Tisza koporsójában található értéktárgyakat a tettesek nem vitték el.

Focizhat, de panaszkodni ne merjen

Magyarországon nem csak stadionok, de kondiparkok, műfüves pályák, tornatermek is épültek szép számmal – csak legyen, aki megtölti ezeket. Maroslelén a polgármester húzott mezt 47 évesen, hogy a futballcsapat végig tudja játszani a bajnokságot.

Horthy helyett Deák

Teljes arculatváltást és névváltoztatást kezdeményezett a Jobbik, azt bizonyítandó, hogy végleg szakított szélsőséges múltjával. Az új vezetés a Fidesz alternatíváját kívánja nyújtani a konzervatív választóknak. Jókora ambíció, miközben egyelőre az a kihívás, hogy a párt megugorja a parlamenti küszöböt.