Tarlós, hekker, fakocka

  • Király Dávid
  • 2017. július 28.

Liberális szemmel – Republikon

Budapest 2010 óta regnáló vezetése először ismerte el ennyire nyíltan, hogy a fővárosi ügyekben nem az övé a döntő szó.

„Kedden megkérdeztük a Főpolgármesteri Hivatalt, hogy a városvezetés támogatná-e Soros díszpolgári címének visszavonását, mire azt a kitérő választ kaptuk, hogy kérdéseinkkel keressük a Fidesz Fővárosi Közgyűlésben többségben lévő képviselőit” – a fenti idézet az Index július 12-i cikkéből származik, amely azt firtatja, Budapest vezetése egyetért-e a KDNP ifjúsági szervezetével abban, hogy vissza kellene vonni Soros György budapesti díszpolgári címét. A Főpolgármesteri Hivatal válasza elsőre talán hárításnak tűnhet, de valójában nem az. A Tarlós István nevével fémjelzett városvezetés ugyanis nem a válaszadás, hanem a döntés elől tért ki.

Budapest 2010 óta regnáló vezetése, amelyet az ellenzék előszeretettel minősít Orbán Viktor, illetve a kormány bábjának, először ismerte el ennyire nyíltan, hogy a fővárosi ügyekben nem a város vezetéséé a döntő szó. Tarlós – aki később kifejtette a véleményét Soros díszpolgárságáról – ezzel egyértelművé tette, hogy a közgyűlésben többségben lévő fideszes polgármester-képviselők egyébként jobbára fegyelmezett szavazataira vajmi kevés hatással van, illetve azt, hogy a fegyelmet nem az ő személye és politikája határozza meg.

Azt, hogy a döntés-előkészítés és a döntéshozatal, illetve ezek kommunikációja mennyire nincs összhangban, jól mutatja, hogy a főpolgármester a kommunikációjában szívesen állítja be magát Budapest egyszemélyes vezetőjének, aki egyedüliként rendelkezik a város irányításához szükséges kompetenciával és jogkörökkel. Például rendszeresen fogalmaz úgy, hogy majd ő felújítja a metrót, illetve gyakran hivatkozik arra, hogy a főváros cégeinek vezetői posztjáról egy személyben dönt, nem úgy, mint korábban, amikor a kinevezések a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartoztak.

Válsághelyzetben a főpolgármester értelemszerűen kevesebbet hivatkozik a saját felelősségére. Tarlós ugyanakkor nem jól delegálja a válságkommunikációval összefüggő feladatokat, azokkal ugyanis épp a maga által kinevezetteket koptatja. A 3-as metró orosz metrószerelvényeivel kapcsolatos botrány elsimítását például a BKV vezérigazgatójára bízta, aki naponta többször volt kénytelen kiválónak nevezni azokat a metrókat, amelyeket aztán a közlekedési hatóság kivont a forgalomból, mert alkalmatlanok voltak utasok szállítására.

A városvezetés nem vette figyelembe, hogy a nyilvánvalóan kormányzati kényszerből megvásárolt, kétes minőségű orosz metrók ügyének a BKV ugyanúgy elszenvedője, mint a Fővárosi Önkormányzat, azaz Tarlós azzal vitette el a balhét, aki nem felelős érte, sőt vele egy oldalon áll. Ha viszont a metróbeszerzésért ténylegesen felelős kormányzat sérthetetlenségét a fővárosi vezetés adottságnak tekintette (valószínűleg az volt), akkor ott követte el a hibát, hogy a kínos magyarázkodásra egy alacsonyabb beosztású kommunikátor helyett a cég első számú vezetőjét jelölte ki. Azt, akinek a kinevezése a főpolgármester egyszemélyes joga.

A metróügy kommunikációjának hibáját mutatja, hogy a BKK e-jegye körül kitört botrányt a városvezetés egyáltalán nem tudta kezelni. A főpolgármester ezúttal megvédte a BKK vezetőjét, noha Dabóczi Kálmán felelőssége a több ezer budapesti személyes adatainak kiszivárgásával járó e-jegybotrányban sokkal kézzelfoghatóbb, mint Bolla Tiboré a metróügyben. A BKK vezérigazgatója ráadásul hibát hibára halmozott, a kibertámadásról szóló hisztérikus sajtótájékoztatójával kezdve a rendszer hibájára rávilágító tinédzser meghurcolásáig, nevetségessé téve önmagát és a BKK-t egyaránt.

Hiába jelentett be átfogó vizsgálatot a főpolgármester a BKK-botrány ügyében, onnantól, hogy csütörtöki sajtótájékoztatóján Tarlós rögtön meg is előlegezte a BKK-vezér ártatlanságát, a vizsgálat csak színjáték, nem vehető komolyan. Azzal pedig, hogy Tarlós a felelősséget a kivitelező cég német anyavállalatánál keresi, még nevetségesebbé teszi ezt az amúgy is rendkívül kínos ügyet. Persze, amíg Tarlós István gyakorlatilag egyenes adásban mutogatja szabotázst kiáltva a metró ajtajának becsukódását akadályozó fakockát, addig okkal gondolhatjuk, hogy kommunikáció terén Budapest vezetése még messze nem érte el a mélypontot.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.