Tarlós, hekker, fakocka

  • Király Dávid
  • 2017. július 28.

Liberális szemmel – Republikon

Budapest 2010 óta regnáló vezetése először ismerte el ennyire nyíltan, hogy a fővárosi ügyekben nem az övé a döntő szó.

„Kedden megkérdeztük a Főpolgármesteri Hivatalt, hogy a városvezetés támogatná-e Soros díszpolgári címének visszavonását, mire azt a kitérő választ kaptuk, hogy kérdéseinkkel keressük a Fidesz Fővárosi Közgyűlésben többségben lévő képviselőit” – a fenti idézet az Index július 12-i cikkéből származik, amely azt firtatja, Budapest vezetése egyetért-e a KDNP ifjúsági szervezetével abban, hogy vissza kellene vonni Soros György budapesti díszpolgári címét. A Főpolgármesteri Hivatal válasza elsőre talán hárításnak tűnhet, de valójában nem az. A Tarlós István nevével fémjelzett városvezetés ugyanis nem a válaszadás, hanem a döntés elől tért ki.

Budapest 2010 óta regnáló vezetése, amelyet az ellenzék előszeretettel minősít Orbán Viktor, illetve a kormány bábjának, először ismerte el ennyire nyíltan, hogy a fővárosi ügyekben nem a város vezetéséé a döntő szó. Tarlós – aki később kifejtette a véleményét Soros díszpolgárságáról – ezzel egyértelművé tette, hogy a közgyűlésben többségben lévő fideszes polgármester-képviselők egyébként jobbára fegyelmezett szavazataira vajmi kevés hatással van, illetve azt, hogy a fegyelmet nem az ő személye és politikája határozza meg.

Azt, hogy a döntés-előkészítés és a döntéshozatal, illetve ezek kommunikációja mennyire nincs összhangban, jól mutatja, hogy a főpolgármester a kommunikációjában szívesen állítja be magát Budapest egyszemélyes vezetőjének, aki egyedüliként rendelkezik a város irányításához szükséges kompetenciával és jogkörökkel. Például rendszeresen fogalmaz úgy, hogy majd ő felújítja a metrót, illetve gyakran hivatkozik arra, hogy a főváros cégeinek vezetői posztjáról egy személyben dönt, nem úgy, mint korábban, amikor a kinevezések a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartoztak.

Válsághelyzetben a főpolgármester értelemszerűen kevesebbet hivatkozik a saját felelősségére. Tarlós ugyanakkor nem jól delegálja a válságkommunikációval összefüggő feladatokat, azokkal ugyanis épp a maga által kinevezetteket koptatja. A 3-as metró orosz metrószerelvényeivel kapcsolatos botrány elsimítását például a BKV vezérigazgatójára bízta, aki naponta többször volt kénytelen kiválónak nevezni azokat a metrókat, amelyeket aztán a közlekedési hatóság kivont a forgalomból, mert alkalmatlanok voltak utasok szállítására.

A városvezetés nem vette figyelembe, hogy a nyilvánvalóan kormányzati kényszerből megvásárolt, kétes minőségű orosz metrók ügyének a BKV ugyanúgy elszenvedője, mint a Fővárosi Önkormányzat, azaz Tarlós azzal vitette el a balhét, aki nem felelős érte, sőt vele egy oldalon áll. Ha viszont a metróbeszerzésért ténylegesen felelős kormányzat sérthetetlenségét a fővárosi vezetés adottságnak tekintette (valószínűleg az volt), akkor ott követte el a hibát, hogy a kínos magyarázkodásra egy alacsonyabb beosztású kommunikátor helyett a cég első számú vezetőjét jelölte ki. Azt, akinek a kinevezése a főpolgármester egyszemélyes joga.

A metróügy kommunikációjának hibáját mutatja, hogy a BKK e-jegye körül kitört botrányt a városvezetés egyáltalán nem tudta kezelni. A főpolgármester ezúttal megvédte a BKK vezetőjét, noha Dabóczi Kálmán felelőssége a több ezer budapesti személyes adatainak kiszivárgásával járó e-jegybotrányban sokkal kézzelfoghatóbb, mint Bolla Tiboré a metróügyben. A BKK vezérigazgatója ráadásul hibát hibára halmozott, a kibertámadásról szóló hisztérikus sajtótájékoztatójával kezdve a rendszer hibájára rávilágító tinédzser meghurcolásáig, nevetségessé téve önmagát és a BKK-t egyaránt.

Hiába jelentett be átfogó vizsgálatot a főpolgármester a BKK-botrány ügyében, onnantól, hogy csütörtöki sajtótájékoztatóján Tarlós rögtön meg is előlegezte a BKK-vezér ártatlanságát, a vizsgálat csak színjáték, nem vehető komolyan. Azzal pedig, hogy Tarlós a felelősséget a kivitelező cég német anyavállalatánál keresi, még nevetségesebbé teszi ezt az amúgy is rendkívül kínos ügyet. Persze, amíg Tarlós István gyakorlatilag egyenes adásban mutogatja szabotázst kiáltva a metró ajtajának becsukódását akadályozó fakockát, addig okkal gondolhatjuk, hogy kommunikáció terén Budapest vezetése még messze nem érte el a mélypontot.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.