Tarlós, hekker, fakocka

  • Király Dávid
  • 2017. július 28.

Liberális szemmel – Republikon

Budapest 2010 óta regnáló vezetése először ismerte el ennyire nyíltan, hogy a fővárosi ügyekben nem az övé a döntő szó.

„Kedden megkérdeztük a Főpolgármesteri Hivatalt, hogy a városvezetés támogatná-e Soros díszpolgári címének visszavonását, mire azt a kitérő választ kaptuk, hogy kérdéseinkkel keressük a Fidesz Fővárosi Közgyűlésben többségben lévő képviselőit” – a fenti idézet az Index július 12-i cikkéből származik, amely azt firtatja, Budapest vezetése egyetért-e a KDNP ifjúsági szervezetével abban, hogy vissza kellene vonni Soros György budapesti díszpolgári címét. A Főpolgármesteri Hivatal válasza elsőre talán hárításnak tűnhet, de valójában nem az. A Tarlós István nevével fémjelzett városvezetés ugyanis nem a válaszadás, hanem a döntés elől tért ki.

Budapest 2010 óta regnáló vezetése, amelyet az ellenzék előszeretettel minősít Orbán Viktor, illetve a kormány bábjának, először ismerte el ennyire nyíltan, hogy a fővárosi ügyekben nem a város vezetéséé a döntő szó. Tarlós – aki később kifejtette a véleményét Soros díszpolgárságáról – ezzel egyértelművé tette, hogy a közgyűlésben többségben lévő fideszes polgármester-képviselők egyébként jobbára fegyelmezett szavazataira vajmi kevés hatással van, illetve azt, hogy a fegyelmet nem az ő személye és politikája határozza meg.

Azt, hogy a döntés-előkészítés és a döntéshozatal, illetve ezek kommunikációja mennyire nincs összhangban, jól mutatja, hogy a főpolgármester a kommunikációjában szívesen állítja be magát Budapest egyszemélyes vezetőjének, aki egyedüliként rendelkezik a város irányításához szükséges kompetenciával és jogkörökkel. Például rendszeresen fogalmaz úgy, hogy majd ő felújítja a metrót, illetve gyakran hivatkozik arra, hogy a főváros cégeinek vezetői posztjáról egy személyben dönt, nem úgy, mint korábban, amikor a kinevezések a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartoztak.

Válsághelyzetben a főpolgármester értelemszerűen kevesebbet hivatkozik a saját felelősségére. Tarlós ugyanakkor nem jól delegálja a válságkommunikációval összefüggő feladatokat, azokkal ugyanis épp a maga által kinevezetteket koptatja. A 3-as metró orosz metrószerelvényeivel kapcsolatos botrány elsimítását például a BKV vezérigazgatójára bízta, aki naponta többször volt kénytelen kiválónak nevezni azokat a metrókat, amelyeket aztán a közlekedési hatóság kivont a forgalomból, mert alkalmatlanok voltak utasok szállítására.

A városvezetés nem vette figyelembe, hogy a nyilvánvalóan kormányzati kényszerből megvásárolt, kétes minőségű orosz metrók ügyének a BKV ugyanúgy elszenvedője, mint a Fővárosi Önkormányzat, azaz Tarlós azzal vitette el a balhét, aki nem felelős érte, sőt vele egy oldalon áll. Ha viszont a metróbeszerzésért ténylegesen felelős kormányzat sérthetetlenségét a fővárosi vezetés adottságnak tekintette (valószínűleg az volt), akkor ott követte el a hibát, hogy a kínos magyarázkodásra egy alacsonyabb beosztású kommunikátor helyett a cég első számú vezetőjét jelölte ki. Azt, akinek a kinevezése a főpolgármester egyszemélyes joga.

A metróügy kommunikációjának hibáját mutatja, hogy a BKK e-jegye körül kitört botrányt a városvezetés egyáltalán nem tudta kezelni. A főpolgármester ezúttal megvédte a BKK vezetőjét, noha Dabóczi Kálmán felelőssége a több ezer budapesti személyes adatainak kiszivárgásával járó e-jegybotrányban sokkal kézzelfoghatóbb, mint Bolla Tiboré a metróügyben. A BKK vezérigazgatója ráadásul hibát hibára halmozott, a kibertámadásról szóló hisztérikus sajtótájékoztatójával kezdve a rendszer hibájára rávilágító tinédzser meghurcolásáig, nevetségessé téve önmagát és a BKK-t egyaránt.

Hiába jelentett be átfogó vizsgálatot a főpolgármester a BKK-botrány ügyében, onnantól, hogy csütörtöki sajtótájékoztatóján Tarlós rögtön meg is előlegezte a BKK-vezér ártatlanságát, a vizsgálat csak színjáték, nem vehető komolyan. Azzal pedig, hogy Tarlós a felelősséget a kivitelező cég német anyavállalatánál keresi, még nevetségesebbé teszi ezt az amúgy is rendkívül kínos ügyet. Persze, amíg Tarlós István gyakorlatilag egyenes adásban mutogatja szabotázst kiáltva a metró ajtajának becsukódását akadályozó fakockát, addig okkal gondolhatjuk, hogy kommunikáció terén Budapest vezetése még messze nem érte el a mélypontot.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.