Meg leszel mondva! – Tarlós viszonya az Orbán-kormányhoz

A főpolgármesternek azt kellene elérnie, hogy Orbán másítsa meg az álláspontját. Nem lesz könnyű dolga.

Nyilvános szerepléseit látva egyértelmű: Tarlós István csalódott a vele – ahogyan a főpolgármester mondani szokta – egy gondolkodói körhöz tartozó kormányban, utóbbi ugyanis jól láthatóan magára hagyta Budapestet és annak vezetőjét a 3-as metró felújításának ügyében. A kritikus állapotban lévő metróvonal felújítását ugyanis nem az ellenzék, nem Brüsszel és nem a menekültek akadályozzák, hanem Orbán Viktor kormánya – és ezt Tarlós István is tudja.

„Csalódott vagyok és értetlen. Úgy látom, nincs értelme a kommunikációnak. Szakmailag megalapozott, tényekkel alátámasztott kérdésekre ködös, demagóg, szakmailag dilettáns válaszokat kapunk, nem is a feltett kérdésre. (…) Homályos, vádaskodó, hisztérikus, általánosító válaszokat kapunk, amelyeket az égvilágon semmivel nem lehet alátámasztani, de az ellenkezőjét igen. Én kormányhatározatokat, számokat, tényeket mondok, mikor vannak erre hasonló fajsúlyú, tényekkel megalapozott válaszok? Soha. Nem veszik észre? Soha nincsenek” – fakadt ki a közelmúltban a főpolgármester az Index cikke szerint.

Kemény és elkeseredett szavait Tarlós Lázár Jánosnak címezte, akivel a főpolgármester hónapok óta kommunikációs háborút vív. Hozzátette: nevetségesnek tartja, hogy a metrófelújítás ügyében a miniszterelnökhöz kell fordulnia.

 

Fotó: MTI

A főpolgármester a kormánnyal való viszonyával összefüggésben kettős kommunikációt folytat. Élesen bírálja a kormány azon tagjait, akikkel a főváros ügyeiben együttműködni kénytelen, ugyanakkor minden alkalommal bizalmáról biztosítja a miniszterelnököt, akitől a problémás ügyek megoldását várja. Olybá tűnhet, mintha Lázár Jánosnak, Seszták Miklósnak vagy épp Pintér Sándornak semmi köze nem lenne ahhoz a kormányhoz, amelyet Orbán Viktor vezet.

Tarlós kommunikációja azt feltételezi, hogy a miniszterek elszabadult hajóágyúként viselkednek Budapesttel szemben, miközben minderről a miniszterelnök semmit sem tud, legalábbis addig, amíg a főpolgármester nem tájékoztatja őt, és egyben rendteremtésre kéri a kormányfőt. Pedig nyilván Tarlós István is tudja, hogy ez nem így van: Orbán Viktor maga a kormány, Lázár és a többiek azt teszik és mondják, amire a miniszterelnök utasította őket. Lázár azt mondja, amit Orbán gondol.

A főpolgármester kettős kommunikációja érthető, de kockázatos. Egyrészt nyilván nem akar átsodródni az ellenzéki térfélre azzal, hogy nyíltan bírálja a vele együtt nem működő kormányt és annak fejét, hiszen az elmúlt hat év központosításának eredményeképpen Budapest vezetése gyakorlatilag levegőt sem vehet az Orbán-kormány hozzájárulása nélkül. Ha Tarlós bármit is akar a ciklusából hátralévő három évben, akkor nem engedheti meg magának, hogy végérvényesen elmérgesedjen a viszonya Orbán Viktorral – ahogyan például Demszky Gábor ellenzékből megengedhette magának 1998 és 2002 között. Másrészt viszont nem hagyhatja szó nélkül – már csak a választóinak való megfelelés miatt sem –, hogy a kormány hétről hétre felmossa vele a padlót.

Az elmúlt hat évben Tarlós mindössze egyszer ment el odáig, hogy nyilvánosan bírálja a miniszterelnököt, amikor év elején az agglomerációs közlekedés finanszírozásával kapcsolatban egy interjúban azt mondta, hogy nem ért egyet Orbán Budapest-politikájával, és emberileg is csalódott a miniszterelnökben. Ugyanakkor már akkor is úgy fogalmazott: „Nagyon sajnálom, hogy egyesek meggyőzték a miniszterelnököt arról, hogy elég a pénz arra, amire nem elég” – a főpolgármester tehát ekkor is felmentette a miniszterelnököt, a neki nem tetsző Budapest-politikát pedig mások nyakába varrta.

Ez a fajta kommunikáció ugyanakkor kockázatos is Tarlós számára, a főpolgármester ugyanis ezzel azt sugallja: biztos benne, hogy Orbán Viktor mellé áll majd a miniszterekkel folytatott vitájában. Ez a vita azonban Tarlós és Orbán között zajlik, a főpolgármesternek tehát azt kellene elérnie, hogy Orbán másítsa meg az álláspontját. Az elmúlt hat év tapasztalatait (az oktatás és az egészségügy, az agglomerációs közlekedés és a hulladékgazdálkodás államosítását, a Városliget rekvirálását vagy a Főgáz áron aluli megszerzését) figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy ebben a vitában a főpolgármester kerekedjen felül. Ebben az esetben Tarlós István könnyen nevetségessé válhat, hiszen ő lesz az, aki félreértelmezte a miniszterelnök szerepét a saját kormányában, és aki mindvégig indokolatlanul volt lojális az iránta és Budapest problémái iránt közömbös kormányfőhöz.