Politikai generációk harca

  • Mikecz Dániel
  • 2016. december 2.

Liberális szemmel – Republikon

Akármennyire is romantikusnak tűnik, ennek a harcnak végső soron az ország minden lakója látja a kárát.

A rendszerváltás magyar politikatudományának egyik slágertémája volt a politikai generációk léte, szerepe a hazai politikában és a demokratikus átmenet során. A még Mannheim Károly által kidolgozott tétel szerint bizonyos politikai szocializációs élmények meghatározóak lehetnek egy korosztály számára, amely a közös célok meghatározása által politikai generációvá érhet. Magyarországon ilyen közös és máig hatását éreztető élmény az 1930-as években induló népi kollégiumi mozgalom, az ‘56-os forradalom eltiprása, az 1960-as évek végén megtervezett új gazdasági mechanizmus lefújása, illetve az 1980-as évek ellenzéki mozgása, valamint maga a rendszerváltás. Ezeknek megfelelően vált politikai generációvá a “fényes szelek” népi kollégiumi korosztálya, a nemzeti és a demokratikus ellenzék, a reformközgazdászok, valamint a szakkollégiumi mozgalomból kinőtt Fidesz-generáció.

A politikai generációk közös politikai célja ugyanakkor nem független az előző korosztályok helyzetétől: legtöbbször éppen az “öregek” felfogása, reflexei és - ami a legfontosabb - hatalma ellen irányul. Az öregek hatalmát megdönteni kívánó fiatalok képe ugyanakkor szerves része az egyéni tapasztalatoknak és kultúránknak is: Uranosz uralkodásának fia, Kronosz vetett véget, akit Zeusz taszított le a trónról. Akármennyire is romantikusnak és közérthetőnek tűnik azonban a politikai generációk harca, egy bizonyos ponton túl végső soron az egész politikai közösség, az ország minden lakója látja a kárát. A kiélezett harc és a pozíciók elfoglalása ugyanis újrateremti az egyes generációk dominanciáját, amit majd megint egy önképe szerint éleslátású és megvesztegethetetlen korosztály kíván megdönteni.

false

Az olvasó bizonyára emlékszik arra a kijelentésre a Fidesz egyik meghatározó gondolkodója, Lánczi András részéről, miszerint „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.” A kontextusából kiragadott félmondat érthető felháborodást váltott ki, ami sajnálatos módon éppen a lényeget fedte el. A Fidesz politikai gépezetének ugyanis az a lényege, hogy a politikai szervezet többleterőforrásokat csatornáz be, amelyek felhasználásával tovább lehet terjeszteni a politikai befolyást újabb erőforrások begyűjtéséhez. A terjeszkedés és az erőforrások becsatornázása az, ami a tulajdonképpeni korrupció. A fideszes gazdasági háttér megteremtésének politikailag érthető, de nem méltányolható indoka egy korábbi politikai generáció, a poszt-állampárti MSZP befolyásával szemben egy alternatív hatalmi központ kialakítása volt. Mára látható azonban, hogy a politikai gépezet nem állítható meg, nincs nyugvópontja, hanem a további terjeszkedés a működési elve.

A politikai generációk harcának jelenlegi aktualitását az a tényfeltáró portré adja, amely többek között arról számol be, hogy a Fidesz egyik háttérembereként funkcionáló Tombor András a Mathias Corvinus Collegium egykori hallgatóiból épít magának hálózatot a gazdaságban, a közigazgatásban és a politikában. A fiatalkori közös élmények akolmelege biztosan összetartó és a bizalomra építő közösséget tud kovácsolni. Mindezt természetesen érdemes fenntartani közös kirándulások, nyaralások alkalmával, azonban a hatalmi hálózatépítésnek ez a módja nemcsak ízléstelen, de már rövid távon is káros. A politikai lojalitás elsődlegessége a szakmai pozíciókban ugyanis kontraszelekciót képez, ami érthető módon csökkenti a munka színvonalát. Másodsorban a nepotizmus lezárja a munka, a tanulás, a szorgalom érdemében bízó fiatalok előtt a társadalmi felemelkedés ösvényeit. Nem véletlen, hogy a Jobbik táborában sok az elsőgenerációs diplomás, akik joggal érezhetik azt, hogy csak a radikális párt képes újraosztani a lapokat. Az érthető politikai cél azonban önmagában nem segít kikerülni a politikai generációk harcának ördögi köréből, hanem konzerválja a többség számára méltánytalan mobilitási viszonyokat.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.