Családi tragédia Hevesen - Vészjelzés nélkül

Július 26-ára virradóra L. Krisztián felakasztotta két kisfiát, majd saját magát. A hevesi tragédia körülményei tisztázatlanok, aminek jele az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok sora. Állítólag a gyámügyi hivatal, a családsegítő központ, az általános iskola és a háziorvos is tudott arról, hogy az L. családban történt már családon belüli erőszak.

„Nem tudom, pontosan hány óra volt, az ágyat raktam épp össze, amikor sivítani kezdett a sziréna. Kimentem a ház elé, akkor láttam, hogy mentők álltak meg Krisztiánék háza előtt – mondja Kati néni. Az asszony a harmadik házban lakik, az egész családot jól ismerte, úgy emlékszik, 12 éve költöztek az utcába. – Tavaly ősszel mondták, hogy közeledik a szép nap, mert össze fognak esküdni, de aztán április körül a Kittyke elköltözött, és vitte a gyerekeket is magával. Ha a szülők szét is mentek, a gyerekeket jól nevelték, a két kisfiú nagyon aranyos volt. Az utcára egyedül ki nem jöhettek, csak a kertben játszottak.” Egy másik szomszéd a tragédia előtt két nappal látta őket utoljára, akkor az apa a kisebbik fiúval sétált, a nagyobbik pedig mellettük biciklizett. Udvarias, de zárkózott emberekként ismerték őket. Krisztián családja a közelben lakik, a férfi velük tartott kapcsolatot.

A gyerekek július 23-án láthatásra mentek az édesapjukhoz. Péntek este a szomszédok még látni vélték a televízió kiszűrődő fényét a redőny mögül. Reggelre mindhármukat felakasztva találták. Az orvos szakértői jelentés szerint a 6 és 12 éves kisfiú halálát idegenkezűség, a 35 éves apáét – aki búcsúlevelet hagyott – önkezűség okozta. A gyerekeket nem Hevesen, hanem egy közeli településen temették el, ahol anyai nagyanyjuk lakik, egy párt alkotva a halott Krisztián testvérével. Hogy mi történhetett azon az éjszakán bent a házban, arra csak a rendőrségi vizsgálat adhat pontos választ. Arra azonban, hogy miért nem foglalkozott senki a tragédia előjeleivel, a Narancs a helyszínen keresett válaszokat.

 

Fotó: A szerző felvétele

 

A család

P. Kitty és L. Krisztián 12 éve éltek együtt. Idén tavasszal azonban, miután egymás után meghalt Krisztián édesapja és Kitty unokabátyja, akiket a pár közösen gondozott, Kitty elköltözött az addig közösen lakott Somogyi utcai családi házból az unokabáty megüresedett lakásába. Állítólag a megnövekedett lakáshitelük miatt anyagi problémáik voltak, de az asszony az egyik kereskedelmi csatornának elköltözése okáról úgy nyilatkozott, hogy mindketten egy kis magányra vágytak. Az élettársakat jól ismerők elmondása szerint a férfi nagyon szorgalmas, ugyanakkor féltékeny természetű volt, és a nő a dühkitörések elől menekült el a közös családi házból. Úgy tudják, az asszony kérésére a férfit kétszer kezelték pszichiátrián, azt pedig Kitty is elejtette egy félmondatban a kereskedelmi tévének adott interjúban, hogy a férfinak volt már öngyilkossági kísérlete, és „bár Krisztián nem ivott és nem volt a gyerekekkel agresszív, de mivel a család féltette őt, a testvére vigyázott rá”.

A három holttestet is a testvér találta meg. Az anya a telefonhívásokból szerzett tudomást a tragédiáról, mert reggel több ismerőse is részvétet kívánt neki, és amikor visszakérdezett, válasz helyett „rányomták a telefont”. Átment a rendőrségre, és ott tudta meg, mi történt a családjával. Hogy miért kellett L . Krisztiánra „vigyázni”, nem sikerült kideríteni, annyit azonban megtudtunk, hogy az anya arra kérte a nagyobbik fiú iskoláját, hogy az apának ne adják ki hét közben a gyereket. Az Újtelepi Katolikus Általános Iskola és az óvoda, ahová a gyerekek jártak, nagyon közel van az édesapa házához.

Az iskola honlapján a 2014–15-ös munkatervből ugyan az derül ki, hogy a nagyobbik, iskolás fiúnak beilleszkedési, tanulási és magatartás-problémái voltak – a BTM-es tanulók csoportjában találtuk meg a nevét –, egy pedagógustól azt hallottuk, hogy a gyereket nagyon kedvelték a tanárok és az osztálytársai is, jól beilleszkedett az osztályközösségbe, az iskola melletti „templomkában” volt elsőáldozó; ott tartották értük múlt vasárnap a gyászmisét is.

Az édesanya közmunkásként dolgozott az Újtelepi Katolikus Általános Iskolában áprilistól június végéig. Júniusban, mivel P. Kitty az iskolában takarított és az apa is dolgozni járt, mindkét gyerek az iskolában töltötte a délelőttöket.

Előjel

A környékbeliektől tudtuk meg, hogy az asszony áprilisban az egyik napon olyan állapotban – kékre-zöldre verve – ment dolgozni, hogy át kellett vinni a szemközti orvosi rendelőbe, utóbb kórházba szállították. Arra a kérdésre, hogy ez egyszeri alkalom volt, vagy többször is előfordult, nem kaptunk egyértelmű választ. Az anya tévéinterjújában tagadta, hogy élettársa vele vagy a gyerekekkel szemben agresszív lett volna. Az egészségügyi rendszerben azonban vannak ezt igazoló dokumentumok. Vincze Zsuzsanna háziorvos lapunknak elmondta, hogy április végén az asszony testén ütésnyomokkal kereste fel, ő a vizsgálat után továbbküldte a sürgősségi osztályra.

A Hevesi Kistérség Többcélú Társulása Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál ismerték a családot, de – mint mondják – „nem voltak regisztrálva a rendszerben”. Csak akkor kerültek a családsegítő látóterébe, amikor az asszony az állítólagos verés után elköl­tözött otthonról.

 

 

Fotó: A szerző felvétele

P. Kitty szerint azért keresték fel a családsegítőt, mert a gyerekek nem tudták feldolgozni a szülők szétválása miatt őket ért traumát. A családsegítő szolgálatnál pszicho­lógushoz irányították őket, aki a tragé­diáig rendszeresen beszélgetett velük.

Állítólag a gyámügyi hivatalt is megkereste az anya az apa láthatási jogának felülvizsgálatát kérve. Habár Rátkainé Bathó Elza elektronikus megkeresésünkre tájékoztatást ígért, ez lapzártánkig nem érkezett meg. A helyiek szerint az anya az apa kiszámíthatatlan viselkedése miatt féltette a gyermekeit, az apa ugyanis erős gyógyszereket szedett a depressziójára.

Ismerősei szerint a férfi a gyilkosság estéjén fél tizenegykor egy gyertyát és koporsót ábrázoló képet tett ki az azóta már megszüntetett közösségi oldalára. „Azt írta hozzá, hogy megöli magát, mert annyira szereti a barátnőjét. Mióta Kitty elhagyta, tele volt az oldala depressziós posztokkal és zenékkel. Nem gondoltuk, hogy tényleg megteszi” – mondta a Borsnak az apa ismerőse.

Hárító mechanizmus

Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivistát arról kérdeztük, hogyan fordulhatott elő, hogy a gyermekek védelmére alakult szépszámú szervezet semmit nem vett észre, vagy nem mert/akart beavatkozni még akkor sem, amikor a családon belüli erőszak nyomai egyértelműen láthatók voltak az asszonyon.

„A gyerekek a legrosszabb érdekérvényesítők, általában nem kérnek segítséget, és nem fordulnak szembe az őket bántalmazó szülővel. Többek között ezért van a gyerekvédelmi rendszer, ami azonban Magyarországon sajnos nagyon sok hibával működik. A kutatási tapasztalatok, jelentések, ombudsmani vizsgálatok szerint komoly probléma, hogy a különböző szakmákhoz tartozó szakemberek (tanár, orvos, védőnő, rendőr stb.) között nincs valódi együttműködés, a kompetenciák nem tisztázottak, a jelzőrendszer rosszul funkcionál. A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek gyakran magukra maradnak, vagy menekülnek a felelősségvállalás elől, és valódi segítségnyújtás helyett dokumentálással próbálják megúszni a nagyobb konfliktusokat. A gyakorlatban ez sokszor úgy jelentkezik, hogy vagy nem jeleznek, vagy nem időben jeleznek, vagy a jogszabályokra való üres hivatkozásokkal próbálják »levédeni magukat«. Az utóbbi évek jogszabályváltozásai, így például a hatáskörök átcsoportosítása is további kockázatokat jelent. Sokféle oka lehet, ha egy gyerek nem kap valódi védelmet és segítséget a gyermekvédelmi rendszertől, azonban hiába történt már több tragédia is amiatt, hogy a pszichiátriai kezelés alatt álló szülőnek kiadták a gyereket láthatásra, mégis hiányzik az ilyen ügyekre alkalmazható megfelelő protokoll és szakmai iránymutatás, ami egy esetleges újabb drámát megelőzhetne. Mindenki kötelező feladata lenne, hogy ha családon belüli erőszak fordul elő, akkor jelezni kell a gyermekvédelem számára. A gyereket akkor is áldozatnak tekintjük, ha nem közvetlen érintettje, hanem tanúja az ilyen erő­szaknak. Sajnos azonban okkal és joggal feltételezi a bántalmazást elszenvedő, hogy semmi nem fog történni, amíg vér nem folyik. Sokszor csak látszattevékenységekre futja a rendszertől, amelynek tagjai (a védőnőtől a családsegítőn át a gyerekvédelmi felelősig) ott keringenek a veszélyeztetett gyerekek körül. Senki nem vállalja a felelősséget, nem kapunk valódi válaszokat, de maga a rendszer sem tudja, hogy hol van belékódolva a hiba, ami miatt például a hevesi tragédia megtörténhetett” – mondja Gyurkó Szilvia.

L. Krisztián családi házánál napokig égtek a mécsesek, az édesanya a kerítésnél alakított ki kegyeleti helyet a gyerekeknek és élettársának. Ottjártunkkor ennek már nyoma sem volt. Az asszony állítólag elköltözik Hevesből arra a településre, ahol a gyermekeit eltemették. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya a két gyermek ügyében emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt rendelt el nyomozást, a férfi halála ügyében közigazgatási hatósági eljárást indított.