30Y az Átrium Film-Színházban

  • 2012. november 14.

Snoblesse

A vadulásnak vége: a 30Y megmutatja, hogy menő szentimentálisnak lenni. És menő új lemezhez filmet készíteni. Filmbemutató a frissen nyílt Átriumban.


Itt a vadonatúj 30Y-lemez, a Szentimentálé, és itt a vadonatúj összművészeti közösségi tér, az Átrium Film-Színház. A Szentimentálé a pécsi illetőségű zenekar immár évek óta futó, akusztikus programjának stúdióváltozata, az Átrium Film-Színház pedig az évek óta zárva tartó Átrium mozi átalakított, kibővített változata, ahol békésen megfér egymás mellett színház, mozi, tánc, zene és kávéház. Az új 30Y-lemezhez film is készült, melyet az Átriumban láthatnak először a rajongók.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.