| ||
Tessék mondani, merre lakik a boldogság? Négy nő – anyányi lányok és lányos anyák – keresi a boldogságot Elżbieta Chowaniec családtörténetében: keresi a 82-es születésű lány, a 62-es anya, a 42-es nagyanya és az 1920-ban született dédanya. Nők a huszadik századból, ahogy azt a lengyel szerző és a K. V. Társulat tagjai, a rendező Pelsőczy Réka és a színészek (Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna, Bartsch Kata, Spiegl Anna) elképzelik.
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
