| ||
Tessék mondani, merre lakik a boldogság? Négy nő – anyányi lányok és lányos anyák – keresi a boldogságot Elżbieta Chowaniec családtörténetében: keresi a 82-es születésű lány, a 62-es anya, a 42-es nagyanya és az 1920-ban született dédanya. Nők a huszadik századból, ahogy azt a lengyel szerző és a K. V. Társulat tagjai, a rendező Pelsőczy Réka és a színészek (Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna, Bartsch Kata, Spiegl Anna) elképzelik.
Szombaton Pride lesz. Nem kormányellenes demonstráció, nem egy szimpla tüntetés, hanem Pride.
Olyan média-Jolly Jokert, aki innovatív, korszerű, szakmailag és technikailag felkészült, dinamikus, gyors, ismeri az új online trendeket, remek kommunikációs készséggel rendelkezik, lojális és együttműködő, és szereti a kihívásokat.
Lehet a zombifilmeket szeretni vagy nem szeretni, ám kétségtelen, hogy a maguk ormótlan módján rezonálnak koruk társadalmi-politikai jelenségeire.
A színházteremben füst kavarog. A kivetítőn egy ősz hajú asszony megpróbál felolvasni egy búcsúlevelet, de a hangja sírásba fullad.
