A 42. hét

  • 2016. május 26.

Snoblesse

Pintér Béla és Csákányi Eszter közös produkciója.


Fotó: MTI

„Pengeéles gúnyrajz a múltba visszarévedő, dagadó kebellel a történelem, az »egyszer volt« átrajzolásán fáradozó kurzus bornírtságáról, természetesen úgy, hogy maguk az ábrázoltak röhögnének rajta a legjobban. Már ha ott ülnének a nézőtéren.” Ezt kritikusunk írta Pintér Béla Kaisers Tv, Ungarn című produkciójáról, és az ügyben is egy kritika igazít el (a Szutyokról szóló írásunk), hogy a valóságban kik ülnek egy Pintér Béla-előadás alatt a nézőtéren: „Pintér Béla színháza egy olyan szubkultúra favoritja, amely amúgy a magas kultúrának is fogyasztója, szívesen bolyong intellektuális vidékeken.” Az intellektuális vidékeken bolyongóknak és a magyar valóság iránt érdeklődőknek ezúttal A 42. hét című darabot kínálja a nemzetközi hírű színházcsináló. A produkció (kritikánk róla itt) dr. Virágvári Imola szülész-nőgyógyász történetén keresztül mutatja be azt a negyvenkét hetet, mely a fogantatástól a születésig telik el. Főszerepben: Csákányi Eszter.

Előadások: június 5., 6. 20.00 óra

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.