A 42. hét

  • 2016. május 26.

Snoblesse

Pintér Béla és Csákányi Eszter közös produkciója.


Fotó: MTI

„Pengeéles gúnyrajz a múltba visszarévedő, dagadó kebellel a történelem, az »egyszer volt« átrajzolásán fáradozó kurzus bornírtságáról, természetesen úgy, hogy maguk az ábrázoltak röhögnének rajta a legjobban. Már ha ott ülnének a nézőtéren.” Ezt kritikusunk írta Pintér Béla Kaisers Tv, Ungarn című produkciójáról, és az ügyben is egy kritika igazít el (a Szutyokról szóló írásunk), hogy a valóságban kik ülnek egy Pintér Béla-előadás alatt a nézőtéren: „Pintér Béla színháza egy olyan szubkultúra favoritja, amely amúgy a magas kultúrának is fogyasztója, szívesen bolyong intellektuális vidékeken.” Az intellektuális vidékeken bolyongóknak és a magyar valóság iránt érdeklődőknek ezúttal A 42. hét című darabot kínálja a nemzetközi hírű színházcsináló. A produkció (kritikánk róla itt) dr. Virágvári Imola szülész-nőgyógyász történetén keresztül mutatja be azt a negyvenkét hetet, mely a fogantatástól a születésig telik el. Főszerepben: Csákányi Eszter.

Előadások: június 5., 6. 20.00 óra

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.