A néptánc nyelvezetével találkozott először - Gera Anita táncos

  • rés a présen
  • 2016. május 27.

Snoblesse

A Menetfény c. előadás a Tánc Fesztiválján látható május 27-én.

rés a présen: Gratulálunk az idei Fülöp Viktor-ösztöndíjadhoz! Mivel jár ez a díj?

Gera Anita: Ha jól tudom, ez egy ’98-ban alapított állami ösztöndíj, amelyet fiatal, a táncművészet bármely ágában dolgozó táncosoknak, alkotóművészeknek, a tánctudomány és táncpedagógia területén tevékenykedőknek ítélnek oda. A tánctudományi kategóriában pályáztam egy­éves kutatási programmal, ti. két éve a szakdolgozatomban azzal foglalkoztam, hogyan lehet az élsport sportélettani eredményeit, tapasztalatait alkalmazni, adaptálni a hivatásos táncosok kondicionálása során. Ezt a tudományos munkát folytatom az ösztöndíj felhasználásával.

rap: Szereted a díjakat?

false

GA: Mint tudjuk, a díjakat nem kapják, hanem adják… de egy díj értéke azon múlik, hogy kik adják és kik kapták meg már korábban. Az elmúlt években sikeresnek mondhatom magam, 2013-ban a Magyar Táncművészek Szövetségétől „az évad legjobb táncosnője” díjat, 2014-ben Junior Prima díjat kaptam. Épp a napokban volt a Lábán Rudolf-díjak átadása a Trafóban, amelyre a 2015-ben bemutatott Deja Vu című TranzDanz-darabot is nominálták, s játszom benne. Erre is nagyon büszke vagyok, mert az elmúlt évek során általam is nagyra becsült művészek részesültek a független kritikusok e díjában. Sajnos mára a díjnak csak eszmei értéke van, mert az alapítók nem tudják anyagiakkal támogatni a díjazott alkotókat.

rap: Egy néptáncos miért kezd kortárs tánccal foglalkozni?

GA: Inkább olyan táncosnak tartom magam, aki a néptánc nyelvezetével találkozott először. Szerencsémre találkoztam más táncnyelvekkel, fogalmazás- és gondolkodásmódokkal, amiket örömmel fogadtam. Szerintem egy táncosnak katasztrófa, ha a karrierje során nem él meg csúcspontokat. Az én csúcspontom és nagy történetem az Állami Népi Együttes Labirintus időszaka volt, persze ehhez kellett Kovács Gerzson Péter, a rendező, aki meghívott a Bankett című TranzDanz-darabra is. Ez 10 éve történt, azóta, a szórakoztatás tiszta forrásához visszatért államiban már nem táncolok, viszont az egyik állandó résztvevője vagyok a TranzDanz produkcióinak.

rap: Milyen darabokban vagy benne most?

GA: Jelenleg a már említett, Lábán-nominált Deja Vuben és az idén januárban készített Menetfényben játszom. Van egy saját szólóm, amit Pozsonyban fogok előadni június 1-jén, ahol a partnerem a kiváló dobos, Porteleki Áron lesz. Októberben elkészítettem első önálló, egész estés darabomat X, Y, Z címmel, ami a generációk viszonyáról és valósnak vélt virtuális valóságokról szól.

rap: Mely előadásokat láthatjuk ezek közül még az évadban?

GA: Legközelebb egészen Veszprémig kell utaz­nia annak, aki a Menetfényre kíváncsi, a Tánc Fesztiválján május 27-én, este 9.30-kor lépünk fel, a Latinovits Játékszínben. Augusztusban az Ördögkatlan Fesztivál egyik díszvendége KGP lesz, így TranzDanz is lesz, a Deja Vut és a Menetfényt adjuk elő, mindkettőt kétszer.

rap: Mivel foglalkozol még?

GA: Néptáncot tanítok a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában és jógafoglalkozásokat vezetek több helyszínen – az elsőben a jövő táncosait képezzük, s jól tudom hasznosítani a hivatásos pályán szerzett tapasztalataimat, az utóbbiban a mindennapok mozgásszegény életformájában megfáradt testeket hozzuk jobb formába. Idén a Ladjánszki Márta vezette L1 Egyesület rezidense vagyok, így a szervezet szerteágazó, különböző művészeti ágakat összekötő nemzetközi kapcsolatrendszerének is a részévé váltam.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.