A csemegepultos naplója

  • 2014. június 25.

Snoblesse

Kolbász, csajok, májasok – Gerlóczy Márton regénye színpadon.
false

„A szerzőről második könyve után még mindig nem tudjuk, van-e írói tehetsége. Ugyanis még soha, semmit nem akart megírni. Első két könyvét csak dacosan, sértetten a pofánkba akarta vágni, a világéba, amire meg van sértődve. A jó hír tehát az, hogy még mindig áll a zászló. De azzal a harmadikkal még várnék 4-5 évet.” Sokat látott recenzensünk Gerlóczy Márton második regénye kapcsán írta e sorokat (a teljes kritika itt), s azóta alighanem eldőlt, mije van és mije nincs a termékeny fiatal írónak. Mindenesetre van egy regénye, amely A csemegepultos naplója címet viseli, s amelyet Lőkös Ildikó és Göttinger Pál alkalmazott színpadra, hogy Ötvös András eljátszhassa a fő és egyben egyetlen szerepet.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.