Barátok, pályatársak, kollégák, rajongók, ösztönös és professzionális olvasók emlékeznek és emlékeztetnek Esterházy Péter felmérésben is felmérhetetlen örökségére. Valahogy így:
| ||
„A hiány, amely a magyar irodalmi és közéletet 2016. július 14-én, Esterházy Péter halálával érte, még alig felbecsülhető. Nem vállalkozunk arra, hogy tárgyszerűen közelítsünk hozzá – arra bőven lesz még idő, alkalom és lehetőség. Azonban a gyász első, személyes és megrázó tapasztalata után megpróbálunk elkezdeni egy olyan munkát – szövegmunkát, ő is így mondaná –, amely felméri azokat a területeket, azokat a képességeket és beszédmódokat, amelyekben Esterházy Péter otthonos és megkerülhetetlen volt, amelyekkel foglalkozott, amelyeket érintett vagy akár csak említett. A nyelv, amelyben mindenkinél jobban hitt, létrehozta saját formáit, és létrehozza az emlékezés és számvetés sajátos alakzatait is.” Résztvevők: Bazsányi Sándor, Borhy László, Kovács András Bálint, Kovács Géza, Körmendy Zsuzsanna, Kulcsár Szabó Ernő, Mártonffy Marcell, Michaletzky György, Radnóti Sándor, Radnóti Zsuzsa, Sipos Balázs, Szüts Miklós és Takács Zsuzsa.
Az esemény az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet és a Magvető Kiadó közös szervezésében valósul meg.
