A hiány felmérése

  • 2016. július 25.

Snoblesse

Esterházy Péter-emlékülés a Gólyavárban.

Barátok, pályatársak, kollégák, rajongók, ösztönös és professzionális olvasók emlékeznek és emlékeztetnek Esterházy Péter felmérésben is felmérhetetlen örökségére. Valahogy így:

false

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

„A hiány, amely a magyar irodalmi és közéletet 2016. július 14-én, Esterházy Péter halálával érte, még alig felbecsülhető. Nem vállalkozunk arra, hogy tárgyszerűen közelítsünk hozzá – arra bőven lesz még idő, alkalom és lehetőség. Azonban a gyász első, személyes és megrázó tapasztalata után megpróbálunk elkezdeni egy olyan munkát – szövegmunkát, ő is így mondaná –, amely felméri azokat a területeket, azokat a képességeket és beszédmódokat, amelyekben Esterházy Péter otthonos és megkerülhetetlen volt, amelyekkel foglalkozott, amelyeket érintett vagy akár csak említett. A nyelv, amelyben mindenkinél jobban hitt, létrehozta saját formáit, és létrehozza az emlékezés és számvetés sajátos alakzatait is.” Résztvevők: Bazsányi Sándor, Borhy László, Kovács András Bálint, Kovács Géza, Körmendy Zsuzsanna, Kulcsár Szabó Ernő, Mártonffy Marcell, Michaletzky György, Radnóti Sándor, Radnóti Zsuzsa, Sipos Balázs, Szüts Miklós és Takács Zsuzsa.

Az esemény az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet és a Magvető Kiadó közös szervezésében valósul meg.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.