Skye & Ross from Morcheeba

  • 2016. július 22.

Snoblesse

Kapolcson a Morcheeba jelentős része.

Néhány éve, a Morcheeba budapesti tartózkodásakor megkörnyékeztük Ross Godfrey-t – beszélgetésünk során a triphop múltjától egészen Cormac McCarthy prózájáig jutottunk:

Ross Godfrey: Nem hiszem, hogy megismétlődhet az, ami a kilencvenes évek második felében volt, és revival biztos, hogy nem lesz. Nagyon jó időszak volt Angliában tíz évvel ezelőtt, elég sok jó zenekar és előadó jött ki akkor nagyon erős lemezekkel: Portishead, Tricky. A Massive Attacket nem sorolom közéjük, nem nagyon bírom őket. A zene az csak zene, egyszerűen a média ragasztotta rá ezekre a zenekarokra a triphop jelzőt.

false

Magyar Narancs: Igen, de kívülről tényleg úgy tűnt, mintha ez egy zenei mozgalom lett volna.

RG: Az lehet, de szerintem mindössze annyi történt, hogy volt néhány arc, aki ügyesen használta a modern zenei technológiákat és felszereléseket. Ezeknek a zenekaroknak csak egy közös nevezőjük volt: hogy mindannyian lassú vagy középtempós zenéket írtak. Szeretem a slowtempo zenéket, mert van bennük valami személyes; valami, ami a szívből jön. Nem is igazán szeretem a lendületesebb, gyorsabb stílusokat, a rock- és a punkzenét sem.

MN: Nem is hallgatsz nagyon más zenéket?

RG: Nincsen CD-lejátszóm, inkább bakeliten hallgatok lemezeket. Van ugyan egy iPodom, de soha nem használom, nem bírom elviselni, ha fülhallgatón keresztül lehet csak zenét hallgatni. Szeretem a zenét a maga természetességében megfogni. Van egy zenekar, mostanában csak őket hallgatom, az a nevük, hogy The Bright Black Morning Light, és szintén nagyon belassult zenét játszanak, de nem igazán hallgatok semmilyen modern zenét, inkább régieket: Elmore Jamest, Bob Dylant, aztán sok folk- és countryzenét. Mostanában az a helyzet, hogy a zenénél sokkal inspirálóbbak tudnak lenni a könyvek. Dennis Johnson Tree Of Smoke című művét olvasom most, a vietnami háborúban játszódik, nagyon komor és sötét tónusú világa van. Bírom Ken Kesey és Norman Mailer könyveit is, de a kedvenc modern íróm Cormac McCarthy. A Nem vénnek való vidék mellett a Blood Meridian is zseniális.

A teljes interjú itt olvasható, a majdnem teljes Morcheeba pedig Kapolcson látható.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.