Egyszerű dolgunk lenne, ha A nagy Lebowski szimplán csak egy film lenne, de nem az, hiszen A nagy Lebowski immár egy életforma. Olyannyira az, hogy még a nyugati életformákban mindig hátul kullogó Magyarországon is megjelent, és nem is csak szűk, underground körökben, A nagy Lebowski könyv, melyről a következőket írtuk:
| ||
„A rajongás, amennyiben tárgya testi épségét és éjszakai nyugalmát nem veszélyezteti, tiszteletre méltó, ámbár gyakran lenézett elfoglaltság, pedig azért, mert valaki birodalmi lépegetőnek öltözik a szabadidejében, még nem kizárt, hogy munkaórái alatt hasznot hajt a társadalomnak. Persze van élet a rajongás bevett csatornáin, a fanclubközi közlekedésen túl is: Esterházy esete az Iskola a határonnal vagy Az elveszett frigyláda fosztogatói tizenévesek által elkövetett barkácsváltozata messze túlnőtt a szűken vett rajongói körön, maguk is rajongásra ösztönző teljesítményként vonultak be a köztudatba. A nem felkérésre felpiszkált, de végül piacra vitt rajongások egyik friss, szép példája A nagy Lebowski-könyv, melynek szerzői az eddig fant a fannel összekötő csatornákon – sörözések, saját szervezésű fesztiválok, blogok – terjedő, rögeszmés imádatukat öntötték a nem rajongóknak is tetszetős, az értékeket keménykötésben mérők számára is elfogadható formába.”
| ||
A teljes kegytárgyrecenzió itt olvasható, míg maga az imádat tárgya, vagyis a film a Puskinban tekinthető meg, a Coen-sorozatban.
És akkor most lássuk, mit válaszolt maga Lebowski, azaz Jeff Bridges a lebowskis múltját firtató kérdésre:
Magyar Narancs: A Nagy Lebowskival telibe talált. Külön weboldalakat szenteltek neki: azt is megszavazták, hogy ő legyen az USA következő elnöke.
| ||
Jeff Bridges: A film forgatásán meglátogatott a három lányom és a feleségem. Úgy éreztem, jó lenne, ha akkor jönnének, amikor a pasas álmát forgatjuk. Éppen kezdődött az ominózus munkanap, amikor rájöttem, az jön, amikor az ipse a táncoló cicababák lába közé nyomul, és a legmagánabb szférájukba kukucskál. Nagyon pipa lettem. Mi a fészkes fenének hívtam őket éppen mára? De már nem volt mit tenni. Ha így alakult, szórakozzunk egy jót. Odamegyek a szólótáncosnőhöz: „Nem baj, ha lefotózlak onnan lentről?” Kihívóan rám nézett: „Ahogy akarod, hapsikám!” Oké, ez könnyen ment. Felvétel! Fekszem a gördeszkán, gurulok alájuk, annak rendje-módja szerint szétteszik a lábukat. Szentséges Jóisten, a fejem felett megjelent alighanem a természet legburjánzóbb nemi szőrzete, amit egész életemben láttam. „Úristen, ez kész őrület, mindjárt szétesek!” De a jelenet megy tovább. Jön a következő táncos: ott is az orbitális dzsumbuj! És így a következő, a következő. Egyre több szőr. A csajok összebeszéltek. Elhúztak a stáb fodrászához, aki teletömte szőrrel a lábuk közét. Nem hazudok, íme a fotó!
