A PanoDráma bemutatja: Keserű boldogság

  • 2016. október 20.

Snoblesse

„Jancsó Lívia nem tekinti magát hősnek, Jancsó Lívia egyszerűen nem hajlandó félni.”

Újra műsoron a PanoDráma  tavaly nagy sikerrel játszott szcenírozott felolvasása. Csalog Zsolt Doku56 című interjúkötetéből választották ki a Keserű boldogság című interjút Jancsó Líviával, aki az amerikai nagykövetségen dolgozott a forradalom idején. Jancsó Lívia nemcsak a magyar történelem egyik legfényesebb pillanatát látta közvetlen közelből, hanem besúgóktól körülvéve titokban legépelte Mindszenty hercegprímás emlékiratait, letartóztatták, faggatták, fenyegették, majd elengedték, utóbb internálták, ott is igyekeztek megtörni, határozatlan időre magánzárkába csukták, a körlet névsorából törölték, majd mégis elengedték, hogy aztán kitelepítsék. Jancsó Lívia pedig minden szabadulása alkalmával rohant vissza az Egyesült Államok nagykövetségére, dolgozni.

„Hajnalban, úgy három és négy óra között álmomból ébredtem. Arra riadtam fel, hogy óriási csörömpöléssel EGY TANK megy a Szabadság téren. Jön hozzám a minister sofőrje, rohanva: »Nagyságos asszony, nagyságos asszony! Jön a hercegprímás úr!«”

Kari Györgyi Jancsó Lívia szerepében

Kari Györgyi Jancsó Lívia szerepében

 

Jancsó Lívia nem tekinti magát hősnek, Jancsó Lívia egyszerűen nem hajlandó félni. A legfenyegetőbb kérdésekre a legnagyobb természetességgel válaszol, hitelesen mond igazat és hitelesen hazudik a pribékeknek.

Jancsó Lívia szerepében Kari Györgyi.

„Kari Györgyi (…) lassan beszél, méltósággal, hosszúra nyúlt sóhajtások a szünetei, néha iszik, kristálykorsóból tölt magának vizet, mereng, elrabolja a hallgatók lelkét. (…) A követségi dolgozószobát, a várbeli kislakás magányát, a kihallgatószoba bántó kietlenségét, a magánzárka álmatlan éjszakáit egyaránt idézi a színpad. (…) Ha légópincéből mászna elő, vagy vörös szőnyegen járna, akkor is ilyen méltóságteljes tartása volna. De már másképp van jelen, ma este ugyanis kicsit meghalt értünk a színpadon” – írtuk tavalyi kritikánkban.

Rendező Ördög Tamás.

Előadások: október 23., 24., november 2. 19:15 óra.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.