| ||
Annak a fantasztikus ténynek, hogy a zene az egyetlen művészeti ág, amely valóban sejtszinten (is) hat, kevés plasztikusabb demonstrálója van ma az amerikai SunnO)))-nál – amely egy ideje részben már magyar is, hiszen az extrém torokhangokat Csihar Attila adagolja hozzá a zenéhez. Vagyis inkább a "zenéhez", hiszen a néhány kitartott, végtelenbe zengetett, dimenziókapukig felnagyított, különös tereket képző, ősrobbanást idéző, sejtfalakat megmozgató hangra épülő drone igencsak kikezdi a zenéről alkotott hagyományos fogalmainkat, ezt figyelembe véve pedig egészen lenyűgöző, hogy ilyen sokan elzarándokolnak a zenekar egy-egy szeánszára.
Magyarországon most lép második alkalommal színpadra ez a mutatós csuklyákba burkolt, ízig-vérig avantgárd zenekar, műsorát pedig valószínűleg a nemrég megjelentetett Kannonra alapozza, melyről kritikánkban azt írtuk, hogy "minden bizarrságával és komor színével együtt is erősen meditatív hangulatot" ad át. Így legyen!
