A világ második (nem is: az első) legjobb gitárosa

  • 2014. január 22.

Snoblesse

Jimi Hendrix: Woodstock ’69 – a digitálisan felújított változat.
false

Jimi Hendrix következik az Uránia koncertfilm-válogatásában, természetesen az őt megillető, digitálisan feljavított minőségben és a legnagyobbaknak kijáró térhatású surround hanggal. A világ legjobb gitárosa a Woodstock Fesztivál zárókoncertjét adta, s bár nem volt szokása a délelőtti fellépés, az utókor csak hálás lehet, a kedvező fényviszonyok ugyanis igen jó hatással voltak az azóta klasszikussá vált koncertfelvételre. És persze hálásak voltak a jelenlévők is (ha nem is voltak félmillióan, mint ahogy mondani szokás, de kétszázezren azért ott csápoltak), hiszen a woodstocki koncerten Hendrix olyan dalokat játszott el, mint a Voodoo Child, a Hey Joe, a Purple Haze vagy a Foxy Lady, és előadta az amerikai himnuszt, a Star Spangled Bannert is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.