Michael Gira igazi, kemény bükkfából faragott legenda, ráadásul nem is a teljesen megközelíthetetlen fajtából. Sokáig nélkülöznünk kellett jelenlétét, Swans sem volt egy jó ideig, de aztán elhozta nekünk újjászületett zenekarát (kritikánk róla itt) – produkciójuk egyszerre volt letaglózóan brutális, felemelő és mélységesen tudatos, maximálisan reflektált.
Azóta a zenekarnak két lemeze is megjelent (The Seer, To Be Kind), melyeket a kritika teljes joggal és mintegy hagyományosan agyondicsért. Gira és zenésztársai hosszú, kanyargós utat jártak be, míg elérkeztek eme legújabb kori letisztultsághoz: a Filth rituális/indusztriális, súlyosan repetitív és elképesztően energikus felütésétől a Children Of God vagy a Love Of Life majdnem klasszicizáló, a dallamok szépségét is felcsillantó világán át a jelenig, amely sok tekintetben szintetizál, de leginkább a korai, nyers hangzású munkákból merít inspirációt. Ehhez nyugodtan hozzávehetjük, hogy halkan sohasem szólalnak meg, s addig nem nyugszanak, míg a hangszereikből kicsiholt fülsiketítő futamok meg nem törték a publikum ellenállását. De hát minek ellenállni – sokkal jobban jár, aki átengedi magát ennek a tripnek, és hagyja magát szinte bekötött szemmel vontatni a dübörgő ritmusok és a szakadozott, improvizált dallamok által.
A Swans előtt Pharmakon terrorizálja majd a közönséget kíméletet nem ismerő zajzenével.
