Ismét itt a Swans

  • 2014. október 13.

Snoblesse

Egy zenekar, amely régen is nagyon jó volt, és most is zseniális. Az ősz legsúlyosabb koncertjét fogják adni a hajón.


Michael Gira igazi, kemény bükkfából faragott legenda, ráadásul nem is a teljesen megközelíthetetlen fajtából. Sokáig nélkülöznünk kellett jelenlétét, Swans sem volt egy jó ideig, de aztán elhozta nekünk újjászületett zenekarát (kritikánk róla itt) – produkciójuk egyszerre volt letaglózóan brutális, felemelő és mélységesen tudatos, maximálisan reflektált.

Azóta a zenekarnak két lemeze is megjelent (The Seer, To Be Kind), melyeket a kritika teljes joggal és mintegy hagyományosan agyondicsért. Gira és zenésztársai hosszú, kanyargós utat jártak be, míg elérkeztek eme legújabb kori letisztultsághoz: a Filth rituális/indusztriális, súlyosan repetitív és elképesztően energikus felütésétől a Children Of God vagy a Love Of Life majdnem klasszicizáló, a dallamok szépségét is felcsillantó világán át a jelenig, amely sok tekintetben szintetizál, de leginkább a korai, nyers hangzású munkákból merít inspirációt. Ehhez nyugodtan hozzávehetjük, hogy halkan sohasem szólalnak meg, s addig nem nyugszanak, míg a hangszereikből kicsiholt fülsiketítő futamok meg nem törték a publikum ellenállását. De hát minek ellenállni – sokkal jobban jár, aki átengedi magát ennek a tripnek, és hagyja magát szinte bekötött szemmel vontatni a dübörgő ritmusok és a szakadozott, improvizált dallamok által.

A Swans előtt Pharmakon terrorizálja majd a közönséget kíméletet nem ismerő zajzenével.


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.