Alföldi esete Freuddal

  • 2017. március 6.

Snoblesse

Jordán Tamás Freudot, Alföldi Róbert C. S. Lewist alakítja Az utolsó óra című darabban.
false

Ha a tanai már nem is, az ember maga, vagyis Sigmund Freud alakja még mindig beindítja az emberek – az embereken belül is elsősorban a regény- és drámaírók, illetve a filmesek – fantáziáját. Nem olyan rég David Cronenberg hozta össze Freudot Junggal (Veszélyes vágy – kritikánk itt), és ezzel nem is nagyon távolodott el az igazságtól, de például Sherlock Holmes és Freud találkozása merő kitaláció, amely csakis a filmvásznon eshetett meg (miként A hétszázalékos megoldás című filmben meg is esett). A „mi lett volna, ha” gondolatfutamok egyikéből született meg Mark St. Germain Freud’s Last Session című darabja is; a szerző Freud és C. S. Lewis találkozását képzelte maga elé, a két nagy elme – az egyik tántoríthatatlan ateista, a másik megtért hívő – diskurzusát álmodta színpadra. Freud híres kanapéja ezúttal nem jut szerephez, hiszen a felek „csak” beszélgetnek: Jordán Tamás a pszichoanalitikust, Alföldi Róbert pedig a keresztény íróként aposztrofált tudóst, a Narnia krónikái későbbi íróját alakítja.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.