rés a présen: Nem zavar, hogy néha a falra kell másznod a darabokban?
Horkay Barnabás: Nem zavar, sőt! Nagyon szeretem ezeket a falra mászásokat, a mozgást egy előadásban. Az izgat, hogyan lehet az adott szituációt, szerepet, jellemvonást minél pontosabban, színesebben megmutatni a színészet mellett, a mozgást is segítségül híva. Hogy lehet láttatni egy madarat, öregasszonyt, istent, lovat vagy bármit, dacára annak, hogy én az vagyok, aki, nem egy tipikus öregasszonyalkat. A „normális” színészeket ez szerintem inkább szórakoztatja, mint zavarja. Mindig megszületik az összhang, nem egy embertől elrugaszkodott ötlet ez, lévén, hogy az alapvető gesztusok is ezt a célt szolgálják, csak ezek elrajzoltabb formában.
rap: A végzős fizikai színész osztályod vizsgadarabja, a Toldi még mindig látható.
HB: A Toldi emblematikus nekem. Arany olyan burjánzó képeket fest benne, amik ordítanak a fizikalitásért. Szervesen lehetett alkalmazni és tanulni is ezt a formát. Ebben a próbafolyamatban értettem meg igazán, mit is jelentenek, mit is tudnak jelenteni együtt szöveg és mozgás. Túl vagyunk a százharmincadik előadáson, rengeteg helyen játszottuk már, színpadon, szabad ég alatt; volt, hogy a puszta földön és persze sokféle közönségnek. Ez az előadás tanította nekem a legtöbbet a színházról, a fizikai színházi műfajról és egyáltalán magamról. Volt alkalmunk kipróbálni dolgokat bőven. Ennek következtében változott is az előadás az évek során.
| ||
rap: Milyen darabokban látunk ebben az évadban?
HB: A Szkénében játszom a Bűn és bűnhődés és a Kohlhaas című darabokban, a Trafóban az A te országodban, a Tháliában a Toldiban, a Jurányiban a Mindegyben, A Várkert Bazárban a Bartók Concertóban és V. Vonósnégyesben meg persze a Stúdió K-ban, a Szürke galambban. Ezeket javarészt Horváth Csaba rendezte, a Kohlhaast és a Mindegyet a volt osztálytársaim, Hegymegi Máté és Widder Kristóf. Mind más jellegű és hangvételű darab, sokféle szerep.
rap: A színészet mellett koreografálsz is.
HB: Néha közreműködöm mint koreográfus. Novák Eszterrel, Zsámbéki Gáborral, Olasz Renátóval és kisebb egyetemi munkákban dolgoztam eddig, legutóbb a Kitagadottak című darabban.
rap: Hogy bírod fizikailag?
HB: Vannak jobb és kevésbé jó időszakok. Ha sok a munka, természetesen elfárad az ember, de ha van értelme annak, amit csinál, akkor nem olyan rossz. Ha nincs mit csinálni, az zavaróbb. Egyelőre nem hiszem, hogy túltervezem magam, annyi felkérés nem érkezik. Néhány dolgot persze le kell mondani, ha nem lehet egyeztetni. Ez rossz érzés.
rap: Az, hogy a teológia közel áll hozzád, csak véletlenül klappolt a Kohlhaasban játszott szerepedhez? Foglalkozol még vallástudománnyal?
HB: Persze hogy véletlen volt, nem gondolom, hogy ez indukálta volna Máté darabválasztását. Idő híján olyan komolyan, ahogy szeretném, nem tudok vele foglalkozni, de érdekel, nagyon is. Lelkészgyerekként nem egyszerű elsiklani egy ilyen izgalmas, dús és bonyolult téma felett.
