| ||
Norman Bates hallotta a zajt, és minden idegszálán végigfutott a hideg. Így indul Robert Bloch 1959-ben megjelent regénye, a Pszicho, melynek ihletője a notórius wisconsini hullagyalázó és gyilkos Ed Gains volt. Hitchcock 1960-os filmjéé viszont Bloch regénye volt, s kell-e mondani, az Anthony Perkins és Janet Leigh főszereplésével készült opus máig lepipálhatatlan klasszikusa a pszicho-thrillerek mezőnyének. A Psycho-ban - mint általában a legtöbb Hitchcock filmben - az a legjobb, hogy dacára a vetített háttérnek, mai szemmel is maximálisan élvezhetők; hiába tudjuk, hogy mi történik a zuhany alatt, az akkor is sokkoló, ha nem tizenévesen nézzük először, hanem a sokadik X-be lépve sokadszor. És hát a film kultusza, ugye: Gus Van Sant élete legnagyobb baklövését követte el, amikor beállításról-beállításra újraforgatta a filmet (az 1998-as remake alighanem a valaha készült legfölöslegesebb feldolgozás). Nála fifikásabbak voltak a nemrég bemutatott Hitchcock című film készítői, ők ugyanis nem a Psychót forgatták újra, hanem a film elkészítésének történetét játszatták el híres színészekkel.
