"Nem valami jugó nosztalgia" - Urbán András rendező, színházigazgató

  • rés a présen
  • 2013. november 15.

Snoblesse

Így kell ezt csinálni: Kosztolányi Dezső városában Kosztolányi Dezsőről elnevezett fesztivált! A szabadkai Desiré Fesztiválról a fő szervezőt, Urbán Andrást kérdeztük.

rés a présen: Mikor, kikkel és milyen megfontolásból kezdtétek el szervezni a Desiré Fesztivált?

Urbán András: A Kosztolányi Dezső Színház 2006-ban elindított egy egész évben működő befogadói programsorozatot, a Desiré villamosát, ahol a színház szervezésében különböző kortárs színházi és más művészeti megnyilvánulások történtek, amelyek nem a színház produkciójában készültek. Ennek folyományaként született meg a Desiré központi állomás nevű fesztiválunk. Nem utolsósorban fontosnak tűnt egy kortárs, avantgárd színházi kulturális platform kialakítása, ami az adott térség és maga a színház kommunikációjában jelenthet változást. A Desiré a multikulturális Szabadkán az utolsó olyan rendezvény szinte, ami több nyelven kommunikál, tehát magyar és szerbhorvát feliratok, háromnyelvű katalógusok vannak. Itt a független, innovatív, progresszív történetek kapnak helyet. A Desiré egyébként a bonyolult városi viszonyok között Lovas Ildikó akkori kulturális tanácsos közbenjárása következtében jöhetett létre. A Desiré Fesztivál pedig a Kosztolányi Dezső Színház csapata. We are desiré.

false

rap: Milyen gyakorlata, hagyományai alakultak ki a rendezvénynek menet közben, és milyenné lett mára?

UA: Nem lehet tagadni az egyre nehezebb anyagi helyzetet. Nyilván az ember a körülményekhez képest, azok viszonyában próbál létrehozni egy programot. Az utóbbi időben jellemzőbb a régió, az exjugó térség jelenléte, mint amennyire a kezdeti szándék ezt feltételezte. Továbbra is a Nyugat a nehezen becserkészhető számunkra, de nehéz is megtalálni azt, ami az igazán jó ebben a történetben. A szabadkai értelmiség egy része nem feltétlenül a balkáni ügyekkel akar foglalkozni. Feltételezem, hogy a Desiré sokban hozzájárult az egész térség színházi ügyeinek művészi értelemben vett alakulásához. Ami jó, és immár ötödik alkalommal megmaradt, hogy ez továbbra sem a protokoll, illetve a polgári sznobság fesztiválja. Az egy más kérdés, hogy a környék fesztiváljai, a nagyok is főleg pénzügyek miatt kezdtek el regionális programot nyomni. Számunkra azért ez startban fontos volt. Az exjugó térség előadásai sem a kezdetekben, sem most nem valami jugó nosztalgiából kerültek a fesztiválra, ez senkit sem érdekel. De az igen, hogy egy hosszú idő után kulturális értelemben találkozzunk, és nézzük meg, ki mit csinál az új identitásában.

rap: Mi lesz az idei fesztivál tematikája?

UA: I am desiré az idei fesztivál alcíme. Ez nyilván egy vállalást feltételez annál a rétegnél, akiknek ez a fesztivál fontos, és ezen keresztül lát meg egy világot, ha úgy tetszik, gondolkodást. I am desiré, azaz én desiré vagyok, kisbetűsen. Ilyen. Más. Aki persze ugyanaz. Az idei fesztivál az emberről és a színházról szól. Egyrészt, mert azért mindig is ez a lényeg, másrészt, mivel egyetemes értelemben is az emberi magatartás az egyik kiindulópontja annak a színháznak, amelyik eszmeileg is jelen időben létezik, illetve szinte az összes előadás, amely jelen lesz, felülvizsgálja, foglalkozik a színházzal, előadó-művészettel.

rap: Mik a kiemelt programok, és melyek azok, amelyek személyesen fontosak neked?

UA: Az 55 plusz, a zágrábi Montázssztroj előadása. Szerintem O. Frljic mellett Borut Separovic (az előadás rendezője) a legérdekesebb horvát rendező. Eddig szebben és értelmesebben nem láttam a szociális és társadalmi valóság összefonódását a színházzal. Végre Zsótér Sándor is itt lesz a fesztiválon, illetve a ljubljanai Via Negativa legújabb produkciói, aminél jobb performanszszínházat még nem igazán sikerült látnom a környéken.

rap: A Kosztolányi mivel vesz részt a fesztiválon?

UA: Táborosi Margaréta Az ember komédiája című rendezését játsszuk, amely Sziveri János költészetére épül. Saját előadást végül is mindig játszunk, idén ez egy afféle showcase pillanat a fesztiválon, mint ahogyan a végén látható lesz, a szabadkai népszínház Kostana című előadása is az én rendezésemben.

rap: Milyen új bemutatók lesznek nálatok az évadban?

UA: Ebben az évben készül a Rózsa című előadásom, amelynek kiindulópontja a régebben készült Tolnai Ottó-darab, a Kisinyovi Rózsa fizikai történései, tehát egy, a szövegről lemondó, a fizikai cselekvést vizsgáló produkcióról van szó. Tüntetően nem aktuális. Ezt követően a belgrádi Bogavac nővérek hoznak létre egy Antigoné-előadást, majd műsorra kerül a Lovas Ildikó Spanyol menyasszony című regényéből készült színházi változat Szabadkáról, Csáth Gézáról, a nyolcvanas évekről, a máról.

rap: A színházon kívül szerinted mit érdemes Szabadkán megnézni?

UA: Van, aki azt mondja, a városházát, lesz, aki a környék fröccsözős kocsmáit, gasztronómiai öngyilkossággal egyenlő tanyalátogatásait fogja mondani. Ha egy hétig követed a Desiré programjait, és utána részt veszel a kötetlen bulijainkon, gondolom, szabad idődben egy kis belvárosi, palicsi séta mellett inkább csak aludni, pihenni fogsz.

rap: Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mit gondolsz, mi az a minimum és maximum, amit színházzal el lehet érni?

UA: Számomra inspiráló felismerés, hogy mivel a színház klasszikus értelemben akkor létezik ugyebár, ha valaki valakit néz, azaz ha valakik találkoznak egy adott térben és időben, eleve egy társadalmi tettről van szó. Tehát a színház önmagába véve is egy társadalmi akció. Ez lehet a dolgok eleje és vége is. A jó színház nem beszél mellé, hanem van. Ott és akkor. Tágabb értelemben is. Az adott térségben is.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).