Anyám orra

  • 2016. augusztus 23.

Snoblesse

Egy Pintér Béla-örökzöld a repertoárból.
false

"A minap azt vágta a fejemhez valaki, hogy én egy moral insanity vagyok. Ez bizony elég rosszul esett, de aztán rájöttem, hogy igaza van. Csakhogy a moral insanity nem tudja magáról, hogy az, én pedig tudom, tehát én mégsem lehetek az. Akkor hát ki a moral insanity?

Te vagy az!
Igen te, aki most éppen ezeket a sorokat olvasod!
Te, aki a világ érzéketlenségétől szenvedsz. Környezeted áldozata, te! Aki a könnyekig tudod sajnálni magad, holott te vagy a legérzéketlenebb és a leggátlástalanabb ember. Most biztosan azt gondolod, hogy te nem vagy az, de csak akkor nem lennél az, ha azt gondolnád, hogy az vagy!
Gyere el! Nem fogsz megváltozni, de lesz a darabban egy-két hozzád hasonló figura. Talán még azt is megtudod, hogy miért ANYÁM ORRA a címe!"

 

A fenti sorokkal buzdítja színházba járásra a köztünk élő moral insanity-ket és mindenki mást is Pintér Béla, akivel nemrégiben alaposan elbeszélgettünk, többek között a Pintér-művek utóéletéről:

Magyar Narancs: Most már abban az alkotói korban vagy, hogy el kell helyezned magad a színháztörténetben. Az életművedből mi lesz maradandó szerinted?

Pintér Béla: A bajnok biztosan fennmarad, és sok társulatnak lesz kihívás, de a Parasztoperát is játsszák már más társulatok, sőt volt Parasztopera fesztivál, mert szimultán nyolc előadás futott épp magyar nyelvterületen. A Szutyok című darabot most mutatták be Székesfehérváron. Van, aki szerint a Parasztopera a legjobb, de én most a Titkainkról gondolom ezt, amivel az évad legjobb magyar drámája és legjobb előadása címet is elnyertük. Jó érzés tudni, hogy mindez megmarad majd utánam, és a kislányom megkapja a jogdíjakat.

A teljes interjú itt olvasható, az Anyám orra pedig a Szkénében látható négy estén át.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.