| ||
„Focimeccs ebben a török filmben is van. Nők, lányok itt se nézhetik, még tévén sem – legalábbis abban az Isztambultól oly messze eső, anatóliai faluban, ahová eleinte vakációra érkezik a nagymamához öt árván maradt lánytestvér. De nem az a legnagyobb botrány, hogy elszöknek a közeli városba szurkolni, hanem az, hogy fiúk társaságában merészeltek fröcskölőzni a tengerben (tetőtől talpig ruhában). Előbb csak a mobiltelefont, komputert veszik el tőlük. Aztán barna egyenköpenyben mutatkozhatnak csak nyilvánosan. Később már sehogy sem mutatkozhatnak. Rájuk zárul a nagybácsi uralta, rácsokkal is megerősített ház, ahonnan nincs többé kiút, csak valamely gondozók által szervezett, már az első percben is reménytelenül hideg házasságba. Hova lehet máshova menekülni, mint az öngyilkosságba vagy a teljesen kilátástalan – bár (érezzük, hogy csak a film kedvéért) itt megszabadulást hozó – lázadásba?”
Teljes kritikánk a Mustangról itt olvasható.
