Billy Elliot

  • 2016. december 10.

Snoblesse

Megérkezett a musicalváltozat.

Ott jártunk a bemutatón, ilyen hírekkel tudunk szolgálni: „Elton John 2005-ös, filmalapú musicalje zajos sikert aratott a múlt pénteki helyre-pofás bemutatón” – jegyezte fel kiküldött munkatársunk, majd a kritikus a következő megállapításokra jutott:

false

„Szirtes Tamás rendezése, akárcsak Tihanyi Ákos koreográfiája, elsősorban tömegével és rutinjával hat. A sok ember mozgatásának mutatós biztonsága, a csoportos kalóriaégetés alakzatba rendezése a legtöbbször elfedi a kidolgozatlanabb egyedi részleteket. Az előadásba, melyben nyüzsögnek a 10 év körüli bájos gyermekek, biztos, ami biztos, még náluknál kisebb csöppség is kerül, s értelemszerűen az előadás egyik legkimunkáltabb részlete a hosszú tapsrend. Ahol korántsem mellesleg mindenki tütüszoknyát ölt magára, hogy bányászok és rendőrök is együtt tegyenek hitet a boksz helyett balettozó címszereplő és jó barátja, a transzvesztita irányultságú Michael önmegvalósító álláspontja mellett.”

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.