Billy Elliot

  • 2016. december 10.

Snoblesse

Megérkezett a musicalváltozat.

Ott jártunk a bemutatón, ilyen hírekkel tudunk szolgálni: „Elton John 2005-ös, filmalapú musicalje zajos sikert aratott a múlt pénteki helyre-pofás bemutatón” – jegyezte fel kiküldött munkatársunk, majd a kritikus a következő megállapításokra jutott:

false

„Szirtes Tamás rendezése, akárcsak Tihanyi Ákos koreográfiája, elsősorban tömegével és rutinjával hat. A sok ember mozgatásának mutatós biztonsága, a csoportos kalóriaégetés alakzatba rendezése a legtöbbször elfedi a kidolgozatlanabb egyedi részleteket. Az előadásba, melyben nyüzsögnek a 10 év körüli bájos gyermekek, biztos, ami biztos, még náluknál kisebb csöppség is kerül, s értelemszerűen az előadás egyik legkimunkáltabb részlete a hosszú tapsrend. Ahol korántsem mellesleg mindenki tütüszoknyát ölt magára, hogy bányászok és rendőrök is együtt tegyenek hitet a boksz helyett balettozó címszereplő és jó barátja, a transzvesztita irányultságú Michael önmegvalósító álláspontja mellett.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.