Meszecsinka a Mikában

  • 2016. december 9.

Snoblesse

Egyenesen a gyomorba, mélyen…
false

Marton László Távolodó így áradozott e szívének oly kedves etnopop formáció új lemezéről:

„Négy évvel ezelőtt, amikor a Meszecsinka első lemeze kijött, annak jártunk csodájára, hogy az énekes Oláh Annamari »épp olyan zsigeri módon tud azonosulni a bolgár, mint a francia vagy spanyol, vagy arab, vagy argentin, vagy magyar muzsikákkal. Na és hogy épp olyan zsigeri módon képes a gyöngédségre, mint a vadságra. Ritka tehetség, ritka drámai érzékkel és bármiféle modorosság nélkül, szóval kész csoda.« Ekképp játszották példás könnyedséggel a maguk etnopopját, a javából.”

És a konklúzió?

„Az a gyanúm, hogy megkaptuk az év világzenei lemezét, egyenesen a gyomorba, mélyen…”

A teljes szöveg itt olvasható, a Meszecsinka (interjúnk velük itt) pedig a Mika Tivadar Mulatóban kápráztatja el a műértő közönséget.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.