Bódvalenke Sárkánypiknik

  • 2016. június 27.

Snoblesse

„Jó eséllyel a legizgalmasabb fesztivál az országban.”

E nagy szavakra kollégánk ragadtatta magát, miután tavaly ellátogatott a régebben Sárkányünnepként ismert rendezvényre, és semmi okunk kételkedni az igazában.

És hogy miként is kell elképzelni a Bódvalenke Sárkánypikniket?

„Nem kell hozzá sok, elég fél óra és fél deci pálinka, hogy megszokjuk, ami elsőre megszokhatatlannak látszik. De amikor kiszállunk a kocsiból, és kézen fog egy nyolcéves­forma fiú, aki ugyanolyan feszült és kíváncsi, mint mi, még nem tudunk a helyzettel mit kezdeni, csendben sétálunk végig a szegénységgel szegélyezett utcán, el a szülői házig. Ott kapaszkodunk bele abba a bizonyos pálinkába, és a vendéglátóink, felnőttek és gyerekek, velünk együtt oldódnak fel. Fél óra múlva már ugrándozó, röhécselő gyerekekkel vonulunk a fesztiválszínpad felé” – imigyen veszi kezdetét kiküldött munkatársunk helyszíni beszámolója (a teljes cikk itt).

false

Aki többet szeretne megtudni az Aggtelekhez közeli Bódvalenkéről, mely a magyarországi aprófalvak között nemcsak a legszegényebbek, hanem egyben a leghíresebbek egyike, feltétlenül olvassa el idevágó cikkünket, aki pedig szívesen fesztiválozna is egy nagyot, annak mindenképp a személyes részvétel javallott.

A program

13:00–14:30        A Független Színház színházi programja kamaszoknak és fiataloknak
14:30–18:00        Játszóház és Mesekör gyerekeknek (arcfestés, sárkányeregetés)
14:00–14:30        Albert Hall: Vernisszázs: zenés kiállításmegnyitó
14:30–20:00        Zoran Tairovic kiállítása

Bódvalenkei porták – különböző helyszínek
________________________________________
14:00–15:00        A bódvalenkei freskók mesélnek: szabadtéri tárlatvezetés a vendégeknek
14:00–18:00        Zenészek improvizációja a képek előtt (különböző helyszíneken)

Reni konyhája
________________________________________
13:00–15:00        Bevezetés a bódvalenkei gasztronómiába – Közös főzés Renivel és Anikóval

Buszmegálló
________________________________________
13:30–13:45        Bódvalenkei Gyerekbanda
14:00–14:45        Lashe Shave Budapest Gipsy Band
15:00–15:45        Kalo Drom

Főszínpad
________________________________________
17:00–18:45        Ki mit tud? (Dikh Tv szerkesztősége zsűrizik)
19:00–19:15        Sárkányvágta
19:15–20:00        Romano Glaso
20:15–21:15        Jaune Toujours
21:30–22:15        Zoran Tairovic és barátai
22:30–23:30        Örömzene – közös zenélés a fesztiválon
23:30–                 Buli – Kalo Drom, Dorco

Bódvalenke és környéke
________________________________________
Választható programok előre megbeszélt időpontban, regisztrációt követően
Gombászás Tosuval
Lápi lépegetés Mikivel
Kosárfonás Andrással

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.