Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Chemical Brothers: Don’t Think

  • 2013. június 4.

Snoblesse

„Mozis extázis” – a The Chemical Brothers japán live setje.
false

2011-ben a The Chemical Brothers Japánban, a Fuji Rock Festiválon lépett fel live setjével mintegy 50 ezer fesztiválozó előtt – az eseményről film is készült, melyet az Empire magazin öt csillagra taksált –, azért csak ötre, mert a világ legnépszerűbb filmes magazinjánál ennyi a maximum. Az indoklás: „Adam Smith rendezőnek sikerült kameravégre kapnia a The Chemical Brothers live show-jának pszichedelikus varázsát. Vigyázat: a Don’t Think maga a mozis extázis!” – nyilatkozott Eve Barlow, az Empire kritikusa. Köszönjük, Eve, ez igazán meggyőző volt. The Chemical Brothers: Don’t Think koncertfilm a Corvin nagyvásznán.

Előző cikk a rovatban Pornószínész művészfilmben Pornószínész művészfilmben
Következő cikk a rovatban POSZT: Auschwitz működik POSZT: Auschwitz működik

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Narancsblog

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Kritika

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

Kritika

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

Kritika

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Kritika

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.