Pornószínész művészfilmben

  • 2013. június 4.

Snoblesse

Joe Dallesandro és Maria Schneider Rivette Merry-Go-Round című filmjében.
false

„Elnézem a fiatalok filmjeit, és olykor az a benyomásom támad, hogy számukra 1980-ban kezdődik a filmtörténet” – mondta kissé feddőleg, de azért atyai jóindulattal a francia film élő klasszikusaként ünnepelt Jacques Rivette, aki mindig is közeli viszonyt ápolt a filmtörténettel. Nem csak azért, mert még életében (innen kívánunk jó egészséget a 85 éves mesternek!) maga is szereplőjévé vált  a tankönyveknek, de azért is, mert mint oly sokan a francia új hullámosok közül, ő is filmkritikusként kezdte, és kritikusi érdeklődését rendezőként sem vesztette el. A Szerzői Filmklub műsorán egy olyan Rivette-film szerepel, melyet a fiatal filmrendezők többsége aligha ismer, hiszen a Merry-Go-Round 1978-ban készült. Nézzük, mit is mondott róla Bikácsy Gergely, a francia film avatott ismerője: „Jacques Rivette az anyagilag sikertelen tetralógiája (Noroit/Északi szél, Duelle/Párbaj (nőnemben)…) után más vizekre evezett, következő filmjét rendhagyó (és meglepő!) módon Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban (1972) és Michelangelo Antonioni: Foglalkozása: riporter (1975) című filmekből már hírnevet szerzett Maria Schneiderre és egy „hírhedt” pornószínészre (Joe Dallesandro) bízta.”

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.