Pornószínész művészfilmben

  • 2013. június 4.

Snoblesse

Joe Dallesandro és Maria Schneider Rivette Merry-Go-Round című filmjében.
false

„Elnézem a fiatalok filmjeit, és olykor az a benyomásom támad, hogy számukra 1980-ban kezdődik a filmtörténet” – mondta kissé feddőleg, de azért atyai jóindulattal a francia film élő klasszikusaként ünnepelt Jacques Rivette, aki mindig is közeli viszonyt ápolt a filmtörténettel. Nem csak azért, mert még életében (innen kívánunk jó egészséget a 85 éves mesternek!) maga is szereplőjévé vált  a tankönyveknek, de azért is, mert mint oly sokan a francia új hullámosok közül, ő is filmkritikusként kezdte, és kritikusi érdeklődését rendezőként sem vesztette el. A Szerzői Filmklub műsorán egy olyan Rivette-film szerepel, melyet a fiatal filmrendezők többsége aligha ismer, hiszen a Merry-Go-Round 1978-ban készült. Nézzük, mit is mondott róla Bikácsy Gergely, a francia film avatott ismerője: „Jacques Rivette az anyagilag sikertelen tetralógiája (Noroit/Északi szél, Duelle/Párbaj (nőnemben)…) után más vizekre evezett, következő filmjét rendhagyó (és meglepő!) módon Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban (1972) és Michelangelo Antonioni: Foglalkozása: riporter (1975) című filmekből már hírnevet szerzett Maria Schneiderre és egy „hírhedt” pornószínészre (Joe Dallesandro) bízta.”

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.