Cosmetics & Mode Moderne

  • 2014. március 7.

Snoblesse

Utazás a posztpunk, new wave zenék világába – két kanadai zenészbrigád jóvoltából.

Két, egyaránt a nyolcvanas évek izgalmasabb zenéihez visszanyúló kanadai kollektíva teszi tiszteletét hétfőn a Toldiban – mindez természetesen több mint merő nosztalgiázás, elvégre igencsak virulens szubkultúrák képviselőiről beszélünk.

false

A Cosmetics szinti-wave duó (Nic M szintis és Aja Emma énekesnő) a legszebb hagyományok alapján integrálja zenéiben a sokszor nagyon is virgonc dallamosságot a gépies ridegséggel és a kíméletlen pszicho-diszkó ritmusalapokkal – ehhez jön még Aja Emma hideglelős énekhangja és a kissé szürreális-klausztrofób hangulatú szövegvilág: ezt az alapvetően kellemes összhatású elegyet leginkább egy kiadós táncolással tudjuk elaborálni. Ja, és mondtuk már, hogy a duó zenéinek nagy része fizikai formában csak kazettán jelent meg?

 

 

false

Ehhez képest a négytagú Mode Moderne úgy építkezik a kora nyolcvanas évek dark pop, posztpunk zenéiből, hogy minden gesztusa a korszak másik legendája (The Smiths) felé irányítja figyelmünket: mintha Johnny Marr és Simon Gallup játszana együtt egy sosemvolt szupergruppban. No és az énekhang is feltűnően és jólesőn ismerős – de csak éppen annyira, amennyi az évtizedeken átnyúló folyamatosság átéléséhez feltétlenül szükséges. A rendezvényt az Ipari Szakadároknak (Kraak, Iggy Industrial, Sir Weirdo) köszönhetjük – rajtuk kívül még Crimson és Dee Rüsche (a Női Kabátból – és ez egy brit zenekar!) is pakol zenéket.

 


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.