Cosmetics & Mode Moderne

  • 2014. március 7.

Snoblesse

Utazás a posztpunk, new wave zenék világába – két kanadai zenészbrigád jóvoltából.

Két, egyaránt a nyolcvanas évek izgalmasabb zenéihez visszanyúló kanadai kollektíva teszi tiszteletét hétfőn a Toldiban – mindez természetesen több mint merő nosztalgiázás, elvégre igencsak virulens szubkultúrák képviselőiről beszélünk.

false

A Cosmetics szinti-wave duó (Nic M szintis és Aja Emma énekesnő) a legszebb hagyományok alapján integrálja zenéiben a sokszor nagyon is virgonc dallamosságot a gépies ridegséggel és a kíméletlen pszicho-diszkó ritmusalapokkal – ehhez jön még Aja Emma hideglelős énekhangja és a kissé szürreális-klausztrofób hangulatú szövegvilág: ezt az alapvetően kellemes összhatású elegyet leginkább egy kiadós táncolással tudjuk elaborálni. Ja, és mondtuk már, hogy a duó zenéinek nagy része fizikai formában csak kazettán jelent meg?

 

 

false

Ehhez képest a négytagú Mode Moderne úgy építkezik a kora nyolcvanas évek dark pop, posztpunk zenéiből, hogy minden gesztusa a korszak másik legendája (The Smiths) felé irányítja figyelmünket: mintha Johnny Marr és Simon Gallup játszana együtt egy sosemvolt szupergruppban. No és az énekhang is feltűnően és jólesőn ismerős – de csak éppen annyira, amennyi az évtizedeken átnyúló folyamatosság átéléséhez feltétlenül szükséges. A rendezvényt az Ipari Szakadároknak (Kraak, Iggy Industrial, Sir Weirdo) köszönhetjük – rajtuk kívül még Crimson és Dee Rüsche (a Női Kabátból – és ez egy brit zenekar!) is pakol zenéket.

 


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.