Cosmetics & Mode Moderne

  • 2014. március 7.

Snoblesse

Utazás a posztpunk, new wave zenék világába – két kanadai zenészbrigád jóvoltából.

Két, egyaránt a nyolcvanas évek izgalmasabb zenéihez visszanyúló kanadai kollektíva teszi tiszteletét hétfőn a Toldiban – mindez természetesen több mint merő nosztalgiázás, elvégre igencsak virulens szubkultúrák képviselőiről beszélünk.

false

A Cosmetics szinti-wave duó (Nic M szintis és Aja Emma énekesnő) a legszebb hagyományok alapján integrálja zenéiben a sokszor nagyon is virgonc dallamosságot a gépies ridegséggel és a kíméletlen pszicho-diszkó ritmusalapokkal – ehhez jön még Aja Emma hideglelős énekhangja és a kissé szürreális-klausztrofób hangulatú szövegvilág: ezt az alapvetően kellemes összhatású elegyet leginkább egy kiadós táncolással tudjuk elaborálni. Ja, és mondtuk már, hogy a duó zenéinek nagy része fizikai formában csak kazettán jelent meg?

 

 

false

Ehhez képest a négytagú Mode Moderne úgy építkezik a kora nyolcvanas évek dark pop, posztpunk zenéiből, hogy minden gesztusa a korszak másik legendája (The Smiths) felé irányítja figyelmünket: mintha Johnny Marr és Simon Gallup játszana együtt egy sosemvolt szupergruppban. No és az énekhang is feltűnően és jólesőn ismerős – de csak éppen annyira, amennyi az évtizedeken átnyúló folyamatosság átéléséhez feltétlenül szükséges. A rendezvényt az Ipari Szakadároknak (Kraak, Iggy Industrial, Sir Weirdo) köszönhetjük – rajtuk kívül még Crimson és Dee Rüsche (a Női Kabátból – és ez egy brit zenekar!) is pakol zenéket.

 


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."