rés a présen: Hogyan jött létre az A38 kiállítóhely?
Horváth Judit: 2003-ban nyílt az A38, a kiállítóhely pedig a második ütem részeként, 2010-ben. A hajó az évek során kinőtte a tereit, és szükségessé vált a bővítés. Mivel az A38 egyik alapítója és tulajdonosa a K. Petrys, mely 15 éve kortárs kiállítóhelyként üzemel, az, hogy a második hajónak milyen primer funkciót szánunk, nem volt kérdéses. A K. Petrys megalakulása óta havi rendszerességgel rendez kiállítást kortárs képzőművészeknek, minden megnyitójához kortárs zenei bemutató - olykor ősbemutató, filmvetítés - társul. A JövőKép (2002) és a TérErő (2008) című nagyszabású projekteken túl számos egyéb művészeti akció szervezésében vett részt, több kiadvány, CD, film jelent meg a gondozásában.
| ||
rap: Mikor kezdtél el kiállításszervezéssel, galériával foglalkozni, és miért?
HJ: Az egyetemi évek alatt a baráti köröm nagy része képzőművészekből állt, ezért noha kívülről, mégis mélységében ismertem meg az alkotói aspektust. 2002 óta dolgozom a K. Petrysben, de a privát szféra mellett volt alkalmam az állami struktúrába is belelátni, mikor az Ernst Múzeum, később a Műcsarnok munkatársa voltam. A sokévi kiállításszervezés, kiadványszerkesztés során megismerhettem a másik oldal szempontrendszerét is. Ez a kétpólusú szemlélet a mai napig meghatározó a számomra, és talán azért is, mert műtárgy-kereskedelemmel soha nem foglalkoztam, a galeristákkal és a művészekkel elég oldott viszonyt ápolok.
rap: Kik a hazai kortárs kedvenceid, és miért?
HJ: Nagyon szeretem Csurka Eszter performanszművészetét vagy ahogy Chilf Mari a lélek legmélyebb bugyrait leheletfinom akvarelljein megjeleníti, de sorolhatnék még számos művészt.
rap: Mi a koncepciód a hajón?
HJ: A hajó nem az a terep, ahol egy könnyen leírható koncepció mentén lehet haladni. Mivel önfenntartók vagyunk, ugyanakkor nonprofit módon működünk, az elsődleges szempont a rugalmasság, és sok oknak kell együtt állnia, hogy egy adott művész nálunk állítson ki. A K. Petryshez korábban kötődő művészek élveznek némi előnyt, ugyanakkor nyitottak vagyunk az újra is, az olyan típusú együttműködésre, amiben minden fél nyertesnek érzi magát. Ez a gondolat kezdettől meghatározó a tevékenységünkben. Aki ezt érti, azzal szívesen működünk együtt.
rap: Kiket láthatunk a közeljövőben a kiállítótérben?
HJ: Jelenleg Duliskovich Bazil legfrissebb anyaga látható, akinek indulása óta biztosítunk bemutatkozási lehetőséget, utána Ef Zámbó Istvánnak rendezünk kiállítást, hisz a Bizottság zenekar tagjai közül ő az egyetlen, akinek a képzőművészeti munkáit még nem mutattuk be, most ezt a hiányt pótoljuk, majd Czabán György fotóiból csinálunk egy tárlatot, ami az A38 tizenegy évét öleli fel. Nyáron Tóth Andrej festményeit mutatjuk be immár ötödször, felhíva a figyelmet ezzel arra, hogy ő nem csak alkalmazott grafikusként tehetséges. És persze Soós Kata festőről se feledkezzünk meg, neki másodjára szervezünk kiállítást.
rap: Mi mással foglalkozol még?
HJ: Jelenleg utolsó félévemet töltöm az ELTE TáTK doktori iskolájában, és a doktori disszertációmon dolgozom, melynek tárgya a budapesti kereskedelmi galériák és a művészek viszonyrendszere. Emellett kiállításrendezést és kulturális turizmust tanítok a MOME Elméleti Intézetében. Kezelek még egy majd ezer darabból álló műgyűjteményt, szóval nem unatkozom.
rap: Melyik művészettörténeti korszakba születnél vissza a legszívesebben?
HJ: Időben soha nem mennék vissza, térben az álmodozás szintjén néha elvágyódom, de hiszek abban, hogy az ember azon a terepen a legerősebb, ahol felnőtt, hisz azt a rendszert ismeri a legjobban. Néha persze örülnék, ha a szabályok jobban deklarálhatók lennének, vágynék egy olyan világra, ahol bizonyos dolgok evidenciaként működnek, és a kreativitást nem az tartja frissen, hogy lehetetlen helyzetekből hogy találod meg a kivezető utat. Azzal a nyugalommal szeretnék élni, mint egy svéd, de Magyarországon és 2014-ben, na!
