Darvas Iván & A nagybőgő

  • 2012. november 17.

Snoblesse

Egy zseniális Darvas-alakítás: A nagybőgő megy felvételről, előtte színháztörténeti bevezető.


„Az idősödő Darvas egészen az ezredvégig intenzíven kivette részét a hazai színházi életből: játszott, írt és rendezett. Színészként hol – érthető módon – kényelmesebb, lazulós szerepeket választva, hol szinte ijesztően kockázatos produkciókat felvállalva” – írtuk Darvas Ivánról szóló írásunkban, és Patrick Süskind monodrámája, A nagybőgő épp az ilyen, szinte ijesztően kockázatos produkciók egyike volt, melyben a színész „másfél órán át néz farkasszemet a közönséggel, egyként ökonomikus játékát, színészben oly ritka műveltségét bámultatta”. Az egyszemélyes darabot a rendszerváltás évében, 1989. január 26-án mutatták be a Pesti Színházban Tordy Géza rendezésében, és a nagy sikerre való tekintettel Darvas Iván több százszor adta elő a nagybőgős színpadi monológját. A MOMkult színháztörténeti vetítéssorozatában ezúttal A nagybőgő látható Gajdó Tamás színháztörténész bevezetőjével.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.