David Fincher: Hetedik

  • 2014. október 2.

Snoblesse

Pitt, Freeman, Spacey, Paltrow, Fincher és a bűnös város.
false

Csoda, hogy ilyen befejezéssel (melyet még ennyi idő után sem spoilerezhetünk be) mozikba kerülhetett: ámbár voltak produceri próbálkozások a happy endre, de Brad Pitt, Morgan Freeman, Kevin Spacey és Fincher nem engedett. Méghogy happy end! Szépen is nézett volna ki minden idők egyik legsetétebb hangulatú thrillere valami olcsó, hollywoodi lezárással! És hasonlóan szépen nézett volna ki Sylvester Stallonéval, Nicolas Cage-dzsel, Kevin Costnerrel, Al Pacinóval, Michael Stipe-pal vagy Denzel Washingtonnal – igen, igen, ők mind visszautasították, hál' istennek!, a főszerepeket. Spacey csak az utolsó pillanatban csatlakozott a csapathoz, s rögtön kopaszra borotválta a fejét – így tett David Fincher is, merő jófejségből. Akkoriban Fincher még csak egy fiatal, jó rendező volt, s nem az a középkorú, ünnepelt sztár, mint mostanság, amikor egy olyan semmilyen filmet is, mint a Holtodiglan, a klasszikusoknak kijáró ájult tisztelet övez. Hál' istennek, a Hetedik még nem egy fontos film volt, csak egy bitang jó thriller.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.