David Fincher: Hetedik

  • 2014. október 2.

Snoblesse

Pitt, Freeman, Spacey, Paltrow, Fincher és a bűnös város.
false

Csoda, hogy ilyen befejezéssel (melyet még ennyi idő után sem spoilerezhetünk be) mozikba kerülhetett: ámbár voltak produceri próbálkozások a happy endre, de Brad Pitt, Morgan Freeman, Kevin Spacey és Fincher nem engedett. Méghogy happy end! Szépen is nézett volna ki minden idők egyik legsetétebb hangulatú thrillere valami olcsó, hollywoodi lezárással! És hasonlóan szépen nézett volna ki Sylvester Stallonéval, Nicolas Cage-dzsel, Kevin Costnerrel, Al Pacinóval, Michael Stipe-pal vagy Denzel Washingtonnal – igen, igen, ők mind visszautasították, hál' istennek!, a főszerepeket. Spacey csak az utolsó pillanatban csatlakozott a csapathoz, s rögtön kopaszra borotválta a fejét – így tett David Fincher is, merő jófejségből. Akkoriban Fincher még csak egy fiatal, jó rendező volt, s nem az a középkorú, ünnepelt sztár, mint mostanság, amikor egy olyan semmilyen filmet is, mint a Holtodiglan, a klasszikusoknak kijáró ájult tisztelet övez. Hál' istennek, a Hetedik még nem egy fontos film volt, csak egy bitang jó thriller.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.