Droszt – taxiszínház

  • 2013. november 4.

Snoblesse

Pompásan taxizunk! Abszurd taxistörténetek a drosztológia nagykönyvéből.
false

A taxizás számos alkotót megihletett már a taxi feltalálása óta (innen is köszöntjük a von Thurn und Taxis családot)… Hogy csak a legismertebbet említsük: Jim Jarmusch taxistörténetei (Éjszaka a Földön) nagy népszerűségnek örvendenek, és Luc Besson is letett egyet s mást a műfajban – igaz, ő nem a lírára, hanem a sebességre helyezte a hangsúlyt. Az Átrium Film-Színházban futó Droszt egy budapesti éjszaka négy taxijának történéseit veszi sorra, amelyek – köszönhetően az előre megfontolt rendezői szándéknak – egy bizonyos ponton abszurdba fordulnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.