Remek fellépők, erős nemzetközi felhozatal – a zenei magazin rendezvénye évről évre jobb.
Ajánlom
Magas színvonalú nemzetközi zenészkülönítmény, számos, önmagában is érdekes előadó szórakoztatja majd az idei Electronic Beats Festival közönségét. Ott lesz mindenekelőtt a tüneményes zenei fantáziával megáldott spanyol elektronikus zenei producer, lemezkészítő és dj John Talabot: a tavalyi év egyik legütősebb, legérdekesebb elektronikus zenei albumát készítette el – élve a house kínálta lehetőségekkel, és rendre túl is lépve annak amúgy sem oly szűkös határain. Élő fellépésein többnyire elkíséri alkotótársa, a nem kevésbé tehetséges Pional is – varázsos live actet várhatunk tőle, amelyben kevés dolog szabhat gátat a fantázia szárnyalásának.
Washed Out, azaz Ernest Greene lemezéről éppen pár hete írtunk – az amerikai elektronikus zenekészítő/dalszerző/énekes sajátos személyességgel tölti meg utánozhatatlan lebegős tónusú számait, szinte bukolikus hangulatban fogant dreampopszerzeményeit. A hűvös kezdetektől, a chillwave-ként definiált szobazenéléstől jutott el egy kifejezetten simogató, meleg hangzásig.
A francia Nôze duó két párizsi ördögfiókája (Ezechiel Pailhès és Nicolas Sfintescu) afféle alko-techno-popot játszik: most már négy albumot (mint például ezt) töltöttek meg néha kissé hibbant ötleteikkel – de igazán élő produkcióként lenyűgözőek. Rendes énekes, táncos elektrokabarét tolnak, amire egyszerűen nem lehet nyugton maradni. Kocsmazene, house és dadaista gesztusok szervesülnek össze, s az eredmény egy olyan műsor, ami szinte már sugallja: mindenkinek sürgősen be kell rúgnia (ebben alkalmanként a művészek járnak az élen).
Charli XCX, az est brit szereplője a női elektropop-előadók új hullámát képviseli: True Romance című bemutatkozó lemeze hatalmas siker, videoklipjeit zabálja a publikum, erőteljes popos ízekből építkező, kidolgozottan melodramatikus dalai pedig belopják magukat az ember fülébe.
Hazai részről egy kivételes ízlésű dj, Crimson fogja átfonni és keretbe foglalni a történéseket.
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Joachim A. Lang dokumentumokon, jegyzőkönyveken, a grafomán Goebbels naplóján alapuló filmje, a Goebbels, a manipuláció művészete voltaképpen egy prémium kategóriás ismeretterjesztő film, amely beavat ebbe az embertelen logikába.
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Az eredetileg 2010-es Próbaidő című kötet címe, története, egész miliője az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül. Megragasztható-e, ami eltört? Van-e lehetőség az újrakezdésre, a kapcsolatok meggyógyítására sok év távlatából?
Kudász Gábor Arion fotográfus szerint ma egy művésznek ki kell állni és értelmes összefüggő mondatokban érvelnie kell, be kell mutatnia egy projektet, a képeket meg nem értő hallgatóságának.
A főpuritán ugyanabban az ingben jár már huszonöt éve, mondta róla egyik régi harcostársa, szintén híres puritán. Körülötte a többiek is igyekeztek mindjobban, úgyszólván a maga teljességében megélni a puritánságukat.
A „Vár felújítása” valójában azt jelenti, hogy az egykori épületeket vasbetonból lemásolják, és valószínű, hogy nincs még egy hely a világon, ahol úgy építenének fel egy házat, hogy azt sem tudják, mi lesz a funkciója.
A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.
