| ||
Elefánt, Elefánt, honnan is ismerős ez a név?
A legnyilvánvalóbb válasszal nem is fárasztanánk senkit, inkább idézzük Szendrői Csaba zenészt és fő elefántológust: „A bálna már nem fért bele a büdzsébe. Szegény tinik voltunk, amikor kellett a név. Talán elefánt voltam előző életemben. Ráadásul az elefánt mindamellett, hogy robusztus és erős, szerető, gondoskodó alkat, aki magányosan hal meg. Ez már magában is jelképezi az emberi sorsot. A Magányos pedig egyébként az a dalunk, ami az egész történetünk origója. Ebből lett a Kodály method projekt által klip, a klipből a zenekar, abból a Kék szoba EP, majd a most megjelent Vérkeringő című nagylemez. A magánytól így el is jutottunk a szerelemig. Amit ez a két alapvető energia mozgat, az maga az Elefánt. Mindez másfél év munkája és hat olyan emberé, akik szerelmesek a zenébe: Tóth András (gitár), Német Szabolcs (dob), Horváth Bence Ede (basszer), Kunert Péter (gitár), Kovács Zoltán (zongora) és én.”
A zenébe szerelmes zenekar tagjai az Elefánt második születésnapját ünneplik a Gozsdu Manó Klubban.
