Erased Tapes Tour

  • 2012. október 4.

Snoblesse

Izlandi, német és amerikai versenyző az indie-istállóból. Ólafur Arnalds, Nils Frahm és az A Winged Victory For The Sullen a Trafóban.


A londoni és berlini székhelyű Erased Tapes kiadó a népek olvasztótégelye; az olyan népeké, amelyek a zenében, annak is az indie-nek aposztrofált tartományában előszeretettel választják a járatlan vagy legalábbis kevésbé frekventált utakat. E kreatív csoportosuláson belül az elektronikába oltott izlandi érzékenységet Ólafur Arnalds képviseli, a komolyzenétől sem idegen berlini billentyűsöket pedig Nils Frahm, Philip Glass és Steve Reich nagy tisztelője, aki ugyancsak nem először jár Budapesten. A Winged Victory For The Sullen amerikai duó alig egy éve létezik, a zeneszerző-zongorista Dustin O’Hallorannak azonban komoly múltja van már, mint azt a Marie Antoinette című Sofia Coppola-opus és a Like Crazy című film soundtrackje is bizonyítja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.