Erich Kästner a Szimplában

  • 2013. július 29.

Snoblesse

Volt egyszer egy kislány, Pünktchen, aki gazdag volt, ámde boldogtalan. És volt egyszer egy kisfiú, Anton, aki szegényen is boldogan élt. Kästner regényhősei egy osztrák filmben találnak egymásra.
false

Kezdjük Kästnerrel és a magyar vonatkozással: a harmincas évek közepe táján járunk Berlinben, nagyban készül az Emil és a detektívek filmváltozata, melynek forgatókönyvén Kästnerrel karöltve hazánk fia, Pressburger Imre, vagy ahogy a világ később megismerte, Emeric Pressburger is dolgozik nagy erőkkel, de jön Billy Wilder, akit később Billy Wilderként ismer meg a világ, és elhappolja a mi Imrénk elől a munkát.

Történetünk szempontjából e kis epizódnak sok jelentősége nincsen, ha csak annyi nem, hogy az Erich Kästner Anton és Pontocska (Pünktchen und Anton) című, gyerekeknek szóló regénye ugyancsak a harmincas években jelent meg – a Szimpla Kertben vetített filmváltozat viszont 1953-ban készült, és a Goethe Intézet jóvoltából vetítik.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.