Paul Thomas Anderson: The Master

  • 2013. július 29.

Snoblesse

Philip Seymour Hoffman híveket toboroz szép új szektájához a Szimplában.
false

Már javában készül Paul Thomas Anderson új filmje, ami menőségben a rendező korábbi dolgain is túltesz, hiszen  mi lehetne menőbb annál, mint amikor a Boogie Nights, a Magnolia és a Vérző olaj rendezője az örök rejtőzködő Thomas Pynchon egyik regényéből, jelesül az Inherent Vice címűből készít filmet. Ez egy menőségi fokkal még annál menőbb, mint mikor Ethan és Joel Coen az örök rejtőzködő Cormac McCarthy regényéből, a No Country for Old Menből készítettek filmet. És akkor néhány szó P. T. Anderson egyéb viselt dolgairól: az amerikai független film nagyágyúja legutóbb a The Master című filmjével jelentkezett, amely a maga idejében szintén nagyon menő dolognak számított, főleg azelőtt, hogy a film – mely vagy a szcientológia keletkezéstörténete, vagy nem – elkerült a mozikba. Kritikusunk fanyalgott (írása itt), mások zsenit kiáltottak, tehát a film (főszerepben: Philip Seymour Hoffman, Joaquin Phoenix és Amy Adams) megtette kötelességét, egy kis vihart kavart.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.