Fiskars Design Village goes Budapest

  • 2012. szeptember 18.

Snoblesse

Minden, ami slow: a lassúság kultúráját ünneplő Design Hét keretében bemutatkozik a finn művészfalu.


Élj lassabban! – erre szólít fel a 2012-es Design Hét, és mielőtt még valaki elsütné, hogy „a lassú az úgy gyors”, gyorsan (lassan) tegyük hozzá: a Slow Life mozgalmak nem mai keletűek, remek példa erre a fesztivál díszvendége, a finnországi Fiskars Village. Ha valaki nyugati irányban hagyja el Helsinkit, 100 kilométer megtétele után könnyen egy nálunk szinte elképzelhetetlen létesítményben, egy művészfaluban találhatja magát, ahová nemcsak alkotni járnak, hanem élni is a művészek. Egész pontosan az a 120 designer és kézműves, akik a falu alkotóközösségét alkotják. Az 1996-ban alapított Fiskars Village már rég felfedezte magának a slow-ban rejlő szépséget, és ezt nekünk is megmutatják az általuk készített művek és ételek (mert éttermet is hoznak magukkal) segítségével.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.