Fiskars Design Village goes Budapest

  • 2012. szeptember 18.

Snoblesse

Minden, ami slow: a lassúság kultúráját ünneplő Design Hét keretében bemutatkozik a finn művészfalu.


Élj lassabban! – erre szólít fel a 2012-es Design Hét, és mielőtt még valaki elsütné, hogy „a lassú az úgy gyors”, gyorsan (lassan) tegyük hozzá: a Slow Life mozgalmak nem mai keletűek, remek példa erre a fesztivál díszvendége, a finnországi Fiskars Village. Ha valaki nyugati irányban hagyja el Helsinkit, 100 kilométer megtétele után könnyen egy nálunk szinte elképzelhetetlen létesítményben, egy művészfaluban találhatja magát, ahová nemcsak alkotni járnak, hanem élni is a művészek. Egész pontosan az a 120 designer és kézműves, akik a falu alkotóközösségét alkotják. Az 1996-ban alapított Fiskars Village már rég felfedezte magának a slow-ban rejlő szépséget, és ezt nekünk is megmutatják az általuk készített művek és ételek (mert éttermet is hoznak magukkal) segítségével.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.